Századok – 2017
2017 / 4. szám - KRÓNIKA - Papp Csilla: Erdélyi történetek – történetek Erdélyről. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferencia. Nagyvárad, 2017. május 12–13.
PAPP CSILLA 921 – Ioan-Aurel Pop és Dumitru Suciu történészek – idézete alapján vázolta fel, melyeknek fókuszában a mártirológia áll. Ezek tükrében egyrészt a románokat a kálvinista fejedelmek a magyar nyelv használatára próbálták rávenni, emiatt kísérelték meg körükben a tömeges áttérítést a református vallásra, másrészt az erdélyi reformáció üldözte a román civilizációt és ortodoxizmust. Fontos megjegyezni, hogy semmilyen adat nincs arra vonatkozóan, hogy vallási okok miatt a 16–18. században egyetlen románt is megöltek volna. Ezzel szemben a magyar megközelítés kulcsszava a civilizációs aktus, miszerint az erdélyi kálvinista fejedelmek azért indították meg a reformációt, hogy felemeljék a románokat a nyugati kultúra szintjére. Bár mind a két álláspont ugyanarra az eredményre jut – nincs román reformáció – , ennek okait másban fedezik fel: a románok a hősies ellenállásban, a magyarok pedig a keleti ortodoxia kimozdíthatatlanságában. A két szélsőséges megközelítés között léteznek árnyaltabb szemléletek is. Egy ilyen megközelítés szerint a kálvinista misszió nem térítési vagy elnyomási kísérlet, hanem a görögkeleti egyház belső átalakítására való törekvés. Ezen belül két nézet érvényesül a kezdeményezőkre vonatkozóan: az egyik szerint kívülről a kálvinista fejedelmek és püspökök voltak az átalakulás elindítói, a másik szerint viszont a román egyházban létezett egy belső igény a reformra. Ezt követően Nagy Levente bemutatta, hogyan jelenik meg a reformáció az erdélyi és magyarországi románok körében. Végezetül kiemelte, hogy a kálvinista román püspökség és a keleti ortodox pravoszláv püspökség megmaradt egészen a 17. század végéig, annyi különbséggel, hogy a kálvinista román püspökséget beolvasztották a magyar püspökségbe. Az ekkor megerősödő katolikus unió és a bécsi udvar politikájának hatására azonban mindez megváltozott, és a 18. század közepére megszűnt a román kálvinizmus. A plenáris előadást követően megkezdődtek a második nap szekció-előadásai, párhuzamosan két teremben. A délelőtti szekciók a társadalmi rétegződést, a vallás identitás meghatározó szerepét, valamint a várostörténet egyes kérdéseit vizsgálták. Elsőként Zay Éva (Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a 19. századi kolozsvári főúri otthonokról tartotta előadását, melynek forrásául elsősorban a családi levéltárakban fellelhető inventáriumok és lakásleltárak szolgáltak, majd Simon Erzsébet (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) Teleki Andor emigrációján keresztül mutatta be az erdélyi arisztokrácia helyzetét a második világháborút követően. Nagy Emőke (Eötvös Loránd Tudományegyetem) egy nagyváradi lakótelep társadalomszerkezetéről és az ott élők életmódjának változásáról beszélt azt vizsgálva, hogy mi történik egy közepes méretű városban akkor, amikor szisztematikus városépítésre kerül sor. Bartha Zoltán (Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a felekezetváltás arányáról tartott előadást a 18. századi erdélyi nemesség körében család- és egyháztörténeti források, magánlevelezések kutatására alapozva. Olosz Levente az (Eszterházy Károly Egyetem) témája Krausz József cionista rabbi életének vizsgálata volt, s
