Századok – 2017

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934

MAGYAR–OLASZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A HORVÁT SZEPARATISTÁK TÁMOGATÁSÁBAN 1927–1934 892

szövetséget ajánlanának Magyarországnak, Budapest inkább a magyar–jugoszláv viszony megjavítása mellett döntene.

65 A diktatúra bevezetését követően ratifikálásra került az 1926-ben kötött magyar–jugoszláv kereskedelmi egyezmény, amit Forster kedvező fordulatként értékelt. A jugoszláv kormánynak a vajdasági magyar kisebbséggel való bánásmódjában a magyar követ bőven talált kivetni valót, s ki is fejtette Marinković előtt, hogy a belgrádi kormánynak ezen a téren változtatnia kellene hozzáállásán. Marinković viszont a magyar revíziós törekvések mérséklését kérte.

66 Mindazonáltal – mivel a magyar vezetés voltaképpen nem igazán bízott a Jugoszláviával való tartós jó viszony lehetőségében – 1929 nyarán Pavelićnek lehetősége nyílt arra, hogy Magyarország felé is kiépítse kapcsolatait. A horvát politikus 1929. július 23-án találkozott Aporral Bolognában, ahol az a horvát kérdés fokozott figyelemmel kíséréséről, és a szervezet anyagi támogatásáról biztosította Pavelićet.

67 Ugyanebben az évben, 1929. április 20-án Pavelić és Perčec Szófiába látogattak, ahol megbeszélést folytattak Ivan Mihailovval, a VMRO centralista frakciójának vezetőjével. Renato Piacentini olasz követ jelentése szerint a két horvát vezető és Mihailov egyetértettek abban, hogy a jugoszláv rezsimben kisebbségként élni elviselhetetlenül nehéz, így a horvátoknak és a macedónoknak egyesíteniük kell erőiket a Jugoszláviától való függetlenedés mielőbbi kivívása céljából.

68 Az 1929-es kapcsolatfelvételt követően a horvát szeparatizmus támogatását mind Magyarország, mind Olaszország igyekezett minél diszkrétebben kezelni, mivel egyikük sem kívánta a Jugoszláviával való viszony elmérgesedését. A jugoszláv vezetés ugyanis üldözte a szeparatista megnyilvánulásokat, s ez egészen odáig fajult, hogy 1931 elején a horvát szeparatisták ideológusa, Milan Sufflay professzor politikai gyilkosság áldozata lett. A horvát politikusok meg voltak győződve arról, hogy a gyilkosságot egy, a jugoszláv rendőrség által fizetett bérgyilkos hajtotta végre. Ezzel ugyan végleg megszabadultak az egyik 65 DDI. Settima serie, vol. 7. 138. irat. 162–163. Galli Mussolininak. Belgrád, 1929. jan. 4.

66 MNL OL K 63 118. cs. 16-7. t. 160. pol./1929. Forster Walkónak. Belgrád, 1929. jún. 18. A további magyar–jugoszláv közeledést azonban nem a kisebbségi kérdés vagy a revíziós propaganda lehetetlenítette el végleg, hanem az, hogy az említett kereskedelmi szerződés – mely a Jugoszláviában és Magyarországon egyaránt javakkal bíró kettősbirtokosok számára lehetővé tette a szabad határátlépést és a termények átvitelét – 1932-ben lejárt, és a jugoszláv kormány nem volt hajlandó meghosszabbítani azt, sőt a mezőgazdasági terményekre vámot is kivetett. Mindezzel vélhetően a kettősbirtokosság intézményét kívánta megszüntetni. Lásd Hornyák Á.: Magyar kisebbségi kérdés i.

m. 45–46.

67 Ormos M.: Merénylet i.

m. 67.

68 ASMAE, AA. PP. 1919–1930. Bulgaria. Busta 927. Fasc. Questione macedone. Telegramma n. 2010/94. Piacentini Mussolininak. Szófia, 1929. ápr. 24.