Századok – 2017

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934

HAMERLI PETRA 889 szerinte is figyelmet érdemelnek. A Duce nem látta akadályát annak, hogy a ma­gyar kormánnyal együttműködjön ebben a kérdésben, közösen meghatározva a horvátokkal kapcsolatosan követendő politikai irányvonalat. Ennek szellemében felszólította a budapesti olasz követet, Ercole Durini di Monzát arra, hogy foly­tasson további megbeszéléseket Walkóval a kérdésről, barátságos és bizalmas esz­mecsere keretében. Mint fogalmazott, ezek a beszélgetések a magyar–olasz barát­ság tekintetében is hasznosak lehetnek. 50 Időközben Magyarországon is sajtókampány kezdődött az egykori jogpárti po­litikus, Ivo Frank irányításával.51 Frank 1918-tól élt száműzetésben Budapesten, és kérte mind a magyar, mind az olasz vezetéstől a horvát függetlenség érdeké­ben folytatott propaganda támogatását. Cserébe Olaszországnak kilátásba he­lyezte, hogy a majdan független Horvátország biztosítani fogja számára a londoni szerződésben foglaltak teljesülését.52 Frank ugyanis abban reménykedett, hogy a sajtókampánynak köszönhetően a horvát mozgalom nemzetközi szinten is fi­gyelmet kelt majd, aminek eredményeképp az 1929 tavaszán esedékes parlamenti választásokon Horvátország kinyilváníthatja függetlenségét.53 Pavelić-csel készí ­tettek is egy memorandumot, melyben összefoglalták a horvátok követeléseit, és kifejtették, hogy a magyar és olasz segítséggel elért szabadságuk kivívását követő­en Magyarországgal és Olaszországgal különlegesen jó viszonyt fog ápolni az új állam.54 Olaszországnak még azt is megígérte a memorandum, hogy a független ­ségét elnyert Horvátország tiszteletben fogja tartani Olaszország elsőbbségét az Adria-térségben, és a horvátok tekintettel lesznek az olasz gazdasági érdekekre. 55 Az olasz diplomácia óvatos léptekkel haladva folytatta a helyzet feltérké­pezését. Ubaldo Rochira zágrábi konzul a horvát vezetőkkel való tanácsko­zásai során úgy értesült, hogy Maček, bár legszívesebben önálló és független Horvátországot látott volna hazájaként, kész lett volna elfogadni a föderalizmust, vagy a Magyarországgal való perszonáluniót is, mint az önállóság egy lépcsőfokát. 50 ASMAE, AA. PP. 1919–1930. Jugoslavia. Busta 1341. Fasc. Rapporti politici. Telegramma n. 5426. Mussolini De Astisnak. Róma, 1928. okt. 23. A magyar–olasz tárgyalásokon a későbbiekben – külö­nösen Mussolini és a magyar miniszterelnökök, Bethlen és Gömbös megbeszélései során – a „horvát kérdés” (ezzel az elnevezéssel illették az Usztasa támogatását a korabeli iratok) valóban gyakori téma volt. 51 DDI. Settima serie, vol. 7. 41. irat. 35–36. De Astis Mussolininak. Bp., 1928. okt. 16. 52 Pino Adriano – Giorgio Cingolani: La via dei conventi. Ante Pavelić e il terrorismo ustascia dal Fasci ­smo alla Guerra Fredda. Milano 2011. 31–32. 53 ASMAE, AA. PP. 1919–1930. Jugoslavia. Busta 1341. Fasc. Rapporti politici. Telegramma in arri­vo 6257. De Astis Mussolininak. Bp., 1928. okt. 16. 54 Adriano, P. – Cingolani, G.: La via dei conventi i. m. 48–49. 55 Gobetti, E.: Dittatore per caso i. m. 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom