Századok – 2017

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934

MAGYAR–OLASZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A HORVÁT SZEPARATISTÁK TÁMOGATÁSÁBAN 1927–1934 882 jeleként Mussolini 1924. január 27-én megkötötte Jugoszláviával a római egyez­ményt, amely egyrészt elismerte a Fiume nagy része feletti olasz fennhatóságot, másrészt semlegességet ígért arra az esetre, ha a két állam valamelyikét egy har­madik ország részéről katonai támadás érné.15 Ez a jószomszédi viszony jegyében történt közeledési kísérlet azonban hamar, lényegében már 1925-ben zátonyra futott. A kapcsolatok elhidegülésének közvetlen oka az volt, hogy az 1925 jú­liusában aláírt, Olaszországnak főként a dalmáciai olasz ingatlanok tekinteté­ben számos előnyt biztosító Nettuno-konvenciókat Jugoszlávia nem ratifikálta. A belg rádi vezetés döntésében a novemberben parlamentbe került, ekkor még Radić által vezetett Horvát Parasztpárt (Hrvatska Seljačka Stranka) tiltakozása játszotta a fő szerepet.16 Nem sokkal később ez a párt lett az olasz kormány hat ­hatós támogatását élvező horvát szeparatisták mérsékeltebb csoportja. A Nettuno-konvenciók kudarcának hatására Olaszország visszatért korábbi, Jugoszlávia felbomlasztását célzó politikájához, amelyhez Mussolini szövetsége­seket keresett. A Badoglio-terv kivitelezésének egyik lehetséges módja az volt, hogy Olaszország valamiféle blokkba vonja azokat az államokat, amelyek szin­tén ellenséges érzületet tápláltak Jugoszláviával szemben, így Mussolini Albániát, Bulgáriát, Magyarországot és Romániát tartotta Olaszország lehetséges szövetsé­geseinek.17 Az olasz külpolitikai célokhoz elengedhetetlen volt az Ausztriával való szövetség is, amelyre Olaszországnak a Duna-menti gazdasági térnyerés érdeké­ben volt szüksége. A Badoglio-terv kivitelezésének első lépéseként 1926-ban Olaszország ba­rátsági és biztonsági szerződést kötött Albániával (I. tiranai paktum), amely ki­mondta, hogy Albánia politikai, jogi és földrajzi status quójának megőrzése érde­kében a két állam kölcsönösen támogatja egymást.18 Noha a megállapodás nem tartalmazott semmilyen konkrét jugoszlávellenes utalást, a belgrádi kormány számára mégis egyértelmű volt a megegyezés célja. A szerződéssel Olaszország jelentős lépést tett az Albánia feletti protektorátus megszerzése felé, amivel meg­vetette a lábát a Balkánon.19 Egy évvel később, 1927-ben Olaszország még a ba ­rátsági szerződésnél is tovább ment, amikor aláírta a védelmi szövetséget jelen­tő II. tiranai egyezményt Albániával, amely már egyértelműen Jugoszlávia ellen 15 Giorgio Candeloro: Storia dell’Italia moderna. Volume nono. Il fascismo e le sue guerre. Milano 1992. 166. 16 Uo. 17 Hornyák Á.: Magyar–jugoszláv i. m. 27. 18 Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919–1945. Bp. 1988. 105. 19 Archivio Storico della Sezione per i Rapporti con gli Stati della Segreteria di Stato del Vaticano (Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciójának Történeti Levéltára, a továbbiakban: S.RR.SS), Affari Ecclesiastici Straordinari (Rendkívüli Egyházi Ügyek, a továbbiakban: AA.EE.SS). Jugoslavia IV. Pos. 4. Fasc. 3. ff. 54–56 v–r. N. 6604. Pellegrinetti Gasparrinak. Belgrád, 1926. dec. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom