Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934
879 Hamerli Petra MAGYAROLASZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A HORVÁT SZEPARATISTÁK TÁMOGATÁSÁBAN 1927–1934 A két világháború közötti időszak magyar–olasz kapcsolatainak egyik leg fontosabb fejezete a két állam Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, alias Jugoszláviához fűződő viszonya volt.1 Ennek fő oka abban keresendő, hogy Olaszország külpolitikai lépéseit ezekben az évtizedekben jelentősen befolyásol ta a délszláv állammal való kapcsolatá nak pillanatnyi állása. Benito Mussolini, Olaszország miniszterelnöke és – az 1929–1932 közötti,2 rövid periódust kivéve – külügyminisztere alapvetően a jugoszláv állam gyengítésére, vagy lehetőség esetén felbomlasztására törekedett, amelyhez Magyarország kitűnő partnernek ígérkezett számára. Bethlen István kormányának elsődleges külpolitikai célja ugyanis a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek revíziója volt, amihez az első lépést az országot mintegy gyűrűként körülzáró kisantant egységének megbontása jelentette volna. Tekintve, hogy Jugoszlávia egyike volt a szervezet tagállamainak, Magyarország politikai elképzeléseibe remekül illeszkedtek Olaszország jugoszláv ellenes elképzelései. Az első világháborút követően létrejött jugoszláv állam meglehetősen ingatag talajon állt, ugyanis az ország lakossága mintegy tucatnyi etnikai csoportból tevődött össze, amelyek eltérő történelmi tradíciókkal, kulturális és gazdasági adottságokkal rendelkeztek. Az együttélés nehézségeinek következményeként szeparatista szervezkedések is szárba szöktek az országban, amelyek különösen a macedónok és a horvátok esetében öltöttek jelentős méreteket.3 Jugoszláviában a horvátok az összlakosság 24%-át tették ki, s ezzel a második helyen álltak az „uralkodó nemzet” szerepét betöltő szerbek (a népesség 40%-a) mögött.4 A hor vátok szeparatista törekvései azt követően kezdtek igazán komolyra fordulni, 1 Az állam 1918. december 1-jén Szerb–Horvát–Szlovén Királyság néven alakult, és hivatalos neve egészen 1929 októberéig ez volt. Mivel azonban a „Jugoszlávia” elnevezés már a korabeli forrásokban felbukkant, és a szakirodalomban is többnyire ez a névhasználat terjedt el, írásomban én is ezt a tendenciát követem, a „Jugoszlávia” megnevezést használva az 1929 előtti eseményekről szóló részekben is. 2 Ekkor Dino Grandi töltötte be a külügyminiszteri posztot, aki a fasizmus idején mindvégig jelentős politikai tényezőnek számított. 3 A bulgáriai székhelyű, macedón VMRO-ról lásd Hamerli Petra: A Belső Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO), Magyarország és Olaszország a két világháború között. Közép-Európai Közlemények 8. (2015) 4. sz. 140–153. 4 Ormos Mária: Merénylet Marseille-ben. Bp. 1984. 16.
