Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
SZALAI MIKLÓS 871 Az egyházpolitika kérdésében elmondott parlamenti beszédek természetesen hangsúlyozzák a vallás társadalmi kohéziós szerepét, szemére hányják Csáky Albin és Wekerle Sándor egyházpolitikájának azt is, hogy kiélezik a felekezetek közötti harcot, s azt is, hogy a vallás megtámadásával a társadalom erkölcsi alapját támadják meg, amellett pedig „lovat adnak” a nemzetiségi törekvések alá is, mert a nemzetiségiek – amelyeknek politikai vezetői nagyon sokszor egyházi vezetők, papok voltak – most arra hivatkozhatnak, hogy vallásukban támadják meg őket. Ezekben a beszédekben nyitva marad azonban az a kérdés: vajon a vallásra csak a nagy tömegeknek van-e szükségük, vagy az valóban a társadalmi és politi kai rend erkölcsi-elvi alapja-e? 85 Másként áll a dolog az 1895-ös akadémiai székfoglaló beszédben. 86 Asbóth kritizálja a 19. században a darwini fejlődéselmélet révén kiteljesedő, az élő természet és az ember mivoltának megmagyarázására is alkalmassá váló természettudományos-materialista világképet. Pontosabban nem magát a világképet kritizálja, hanem annak az abszolút igényeit: „Az ember, mint szerves lény, kétségkí vül alá van vetve a biológia és a physiologia törvényeinek, de alá van vetve más törvényeknek is, melyek amazokkal együttessen és kölcsönösen hatnak és azokra visszahatnak, melyek nélkül civilisatió és társadalom nem képzelhető és melyeket erkölcsi törvényeknek nevezünk.” 87 Oly sok más 19. és 20. századi vallásos gondolkodóhoz hasonlóan Asbóth sem azt próbálja kimutatni, hogy a vallás igaz, vagy valószínű – hanem inkább azt, hogy a vallás segítségével tudja az ember „elhelyezni magát” a világban, a transzcendencia ad választ az értelemre, az értékekre vonatkozó kérdésünkre. Vessük össze ezt A szabadság fentebb idézett passzusaival, mindenfajta absztrakt történel mi cél elutasításával! Asbóth tehát az akadémiai székfoglaló beszéd megírásának idejére lényegében pozitivistából88 kereszténnyé 89 lesz, de mindenesetre istenhívő vé: az embert egy isteni világrend keretében akarja elhelyezni. Azonban a vallás nemcsak az ember végső kérdéseire ad választ, hanem Asbóth szerint a társadalmi problémák megoldásához is csak a kereszténység vezethet el. 85 Asbóth beszéde a Wekerle-kormány egyházpolitikai programjáról a képviselőház 1893. március 9-én tartott ülésén. In: Asbóth János Társadalmi-politikai beszédei i. m. 230–267. 86 Részletesen elemezte Asbóth székfoglalóját – és annak eszmetörténeti hátterét – Lackó Miklós: A magyar konzervatívok legképzettebb publicistája. Asbóth János: Korunk uralkodó eszméi (www. c3.hu/ scripta/szazadveg/19/lacko.htm, letöltés 2016. nov. 12.) 87 Asbóth J.: Korunk uralkodó eszméi i. m. 253. 88 Természetesen a korábbi művek alapvetően pozitivista szemlélete nem zárja ki azt, hogy Asbóthnak akkor is lehetett valamilyen – a tudatos világnézeti kereséstől független, fideisztikus jellegű – vallásos hite. 89 Azt nem tudjuk Asbóth megnyilatkozásaiból rekonstruálni, hogy vajon katolicizmusa túlment-e az isteni világrend és az evangéliumi erkölcs elfogadásán, s valaha elfogadta-e a kereszténység nagy misztériumait.
