Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 854 Valójában azonban Millben és Mill politikai filozófiájában Asbóth – és Kállay – egyáltalán nem csak azt találták kivetnivalónak, hogy absztrakt liberális principiumok alapján akarta átformálni a társadalmi-politikai valóságot. Millnél az egyéni szabadság elvének van egy fontos korlátja: csak a civilizált, a „nagykorú” népekre vonatkozik, a „kiskorú” népekkel szemben Mill szerint helye van a szabadság korlátozásának. Kállay és Asbóth a brit imperializmus, a gyarmatosítás igazolásaként értelmezték ezt a milli passzust, azonban e mögött mélyebb aggodalom is munkál: a magyar nemzeti szempontok védelme.38 A Bach-rendszer ugyanis a magyar nemzeti aspirációkkal szembeni fellépését mindig a maga „civilizáló” missziójával legitimálta. Ez a liberalizmus konzervatív kritikája irányába mutató váltás azzal függött össze, hogy Asbóth eredeti szándéka, amikor történetileg igazolni akarta a legfőbb liberális értéket, az egyéni szabadságot, az volt, hogy – az 1867-es kiegyezés, a magyar állam visszanyert jogi függetlenségének eufóriájában – megírja a kiegyezés utáni politikai rendszer filozófiai alapvetését. Ám mire a mű elkészült, Asbóth – sok más magyar értelmiségihez hasonlóan – csalódott ebben a rend szerben, különösen annak legfőbb megtestesítőjében: Andrássy Gyula grófban. 39 A csalódásban szerepet játszott az Andrássy-rendszer alatt elharapódzó korrupció, nepotizmus, az Eötvös-féle nemzetiségi törvény alkalmatlansága arra, hogy gátat vessen a nemzetiségiek önálló törekvéseinek, valamint az államháztartás zavarai – de mindenekelőtt az 1873-as gazdasági válság, amelynek következményeként Magyarországon az államháztartás a csőd szélére került. Világossá vált, hogy a Deák-párt kormányzása nem tartható fenn, és napirendre került egy új konzervatív párt alakítása, amely magához vonzhatná a Deák-párt konzervatívabb elemeit úgy, hogy a liberálisabbak a Balközéppel együtt egy liberális pártot alakítsanak, amely – főként a hatalomra kerülés reményében – hajlamosnak mutatkozott a közjogi alap, a kiegyezés elfogadására. Ebben az esetben Magyarországon megnyílt volna a parlamenti váltógazdálkodás útja, hiszen nem a 67-es kormánypárt és a – kormányképtelen – függetlenségi ellenzék, hanem két, a közjogi kérdéstől független szempontok alapján szerveződő nagy párt uralta volna a politikai mezőt. A konzervatív pártkezdeményezés élére pedig az a Sennyey Pál báró állt, aki már az 1848-as forradalom idején – a Lamberg-gyilkosság után nyíltan szakítva a kossuthi politikával – bebizonyította, hogy komoly szónoki képességekkel rendelkezik, s elveinek mindig elkötelezett, nagyformátumú politikai egyéniség. 40 38 Kállay B.: A szabadságról i. m. 71.; Asbóth J.: A szabadság i. m. 105. 39 Az értelmiség fiatalabb nemzedékének 1867 utáni kiábrándulását részletesen elemzi Szajbély Mihály: Az álmok álmodója és Schopenhauer. Világosság 36. (1995) 8–9. sz. 110–134. 40 Lásd Gratz G.: A dualizmus kora i. m. 126–149.
