Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 852 Angliában, hanem az egész világon. 32 Mi ennek a munkának a funkciója? Sem Eötvös, sem Kállay nem adnak a liberalizmusnak a priori történelemfeletti le gitimációt, sőt a liberalizmus általuk csodált nagy klasszikusa, John Stuart Mill is azért írta meg nagy művét (melyet Kállay fordított le és látott el előszóval), mert – Macaulay bírálatának hatására – túl akart lépni saját apja, James Mill tisztán deduktív, utilitarista politikafilozófiáján, és ehelyett a politikai-történelmi jelenségeket részben induktív, empirikus módon akarta megérteni.33 Ha azonban a liberalizmus politikafilozófiája nem absztrakt-normatív igazság, hanem megvalósulása empirikus civilizációs fejlődési tendenciák elkerülhetetlen következménye, vagyis a szabadság utáni vágy magában az emberi természetben gyökeredzik, akkor meg kell mutatni: hol volt a szabadság eszméje a libe ralizmus kora előtt? Hol voltak csírái, milyen tényezők következtében indultak ezek fejlődésnek, s ahol nem voltak, ott milyen földrajzi, gazdasági, történelmi körülmények akadályozták meg kialakulásukat? Hiszen nyilvánvalóan felületes Kállay álláspontja, aki szerint bár az ember változtathatatlan természetéhez tartozik a maga egyéniségének kifejtése, a szabadságra való törekvés, de számos civilizációban a szokás hatalma révén kialakultak és megszilárdultak olyan intézmények, amelyek miatt ez a törekvés teljesen elenyészett, s csak kivételes esetekben nyilvánult meg.34 Erre a kérdésre kereste a választ Asbóth negyedfél esztendeig írott munkájában. Asbóth természetesen bőségesen támaszkodott magyar és külföldi szerzőkre is, és nem is vindikál munkájának különösebb eredetiséget, s önálló eredménynek mindenekelőtt a zsidóság szerepének megmutatását tekinti. Asbóth szerint az antik világ – miközben először hozott létre demokratikus állami intézményeket – az egyén méltóságát és szabadságát egyáltalán nem respektálta: kitűnik ez a nők és a rabszolgák megalázó, méltatlan helyzetéből, valamint az apa gyermekei fölött gyakorolt szinte korlátlan hatalmából a római jogban, de az ember életét és méltóságát a tömegszórakoztatás oltárán feláldozó gladiátorjátékok intézményéből is. Ezzel szemben a zsidóság az absztrakt-univerzális, egyetlen és láthatatlan, minden evilági, emberi vagy természeti erőtől elkülönülő, azok imádata alól az embert felszabadító istenség kultuszával az egyes ember – minden ember – méltó ságát alapozta meg. Amikor az első templomot lerombolták, a száműzött zsidóságban a dávidi uralkodóház és a Szentélyben hozott áldozatok helyett az egyéni vallási-erkölcsi érzület került a vallási élet középpontjába, – s bár a babiloni fogság után helyreállt a szentélybeli kultusz, sőt később, a Makkabeusok korában a 32 Asbóth fontosnak tartotta, hogy kiegészítse Buckle nézeteit például a kínai civilizáció viszonylatában. 33 Leo Strauss-David Cropsey: A politikai filozófia története I. Bp. 1994. 487. 34 Kállay B.: A szabadságról i. m. 14–15.
