Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 846 fogja kielégíteni a struktúra kereteit feszegető nemzeti indulatokat, a dinasztia a saját érdekében is jobban tenné, ha nemcsak a magyar ’48-as törvényeket állítaná helyre, hanem a többi nemzeteknek is hasonló törvényeket adna. Kossuth példaként állította a vármegyék elé Heves vármegye közgyűlésének magatartását, 11 mondván: ha már a parlament a közösügyes rendszer kiszolgálója, legyenek a megyék az alkotmány utolsó védbástyái.12 A Pragmatica Sanctio elleni izgatás vád jával a kormány lefoglaltatta „a váczi levél” nyomtatásban megjelent példányait, s a levél közzététele miatt perbe fogta, börtönbe záratta Böszörményi Lászlót, a Magyar Újság főszerkesztőjét – ami, tekintettel Böszörményi országgyűlési kép viselő voltára, további jogi problémákat vetett fel, s széleskörű politikai vitára adott alkalmat.13 A levél kapcsán sajtópolémia bontakozott ki Kossuth és Asbóth főszerkesztője, Kemény Zsigmond között is: ezért fogott Asbóth tollat. Cikkében Asbóth elismeri: az abszolutizmus alatt – oly sokakkal együtt – ő is csodálta Kossuthot, talán még a Duna-konföderációs tervet is elfogadta volna, mert „a fuldoklónak az utolsó szalmaszálba is bele kell kapaszkodnia”, mostani politikai szereplése azonban már csak színpadias pózolás, képzelete elragadja a politika realitásaitól, s ez azokat is kiábrándítja, akik valaha tisztelték. Amellett Kossuth politikai tőkét akar kovácsolni abból, mennyit szenvedett a száműzetés alatt – míg mások, akik szintén sokat szenvedtek az abszolutizmus alatt, nem használják ki, nem profanizálják ezt politikai céljaik érdekében. A jelenlegi kormányzat és uralkodó alkotmányos, a vármegyék pedig lehettek a reformkor vagy az abszolutizmus idején a nemzeti függetlenség védőbástyái, most azonban már a megyei ellenállásra való felszólítás nem egyéb, mint a törvényes rend elleni lázadásra való bujtogatás. A maróan gúnyos cikk Kossuthot Schiller Don Carlosának Posa márkijához hasonlítja. A cikknek persze a függetlenségi táborban igen negatív visszhangja volt, a szélsőbaloldali Magyar Újság „a Pesti Napló bohócának” titulálta Asbóthot. Következő cikke már a mérsékelt ellenzék, a Balközép ellen irányult. Az ellenzék szerinte személyeskedik, bántó módon lép fel, de szilárd álláspontja nincsen, hanem dacból, csupán az ellenzékiség kedvéért ellenzéki a Deák-párttal szemben.14 Például amikor a belügyminiszter fellépett a szélsőbalos demokrata-körök 11 Heves vármegye nemcsak tiltakozott a kiegyezés ellen, hanem tisztviselőit határozatban utasította arra, hogy a kormány rendeleteit csak akkor hajtsák végre, hogyha erre a megye külön engedélyt ad. A kormány természetesen megsemmisítette Heves vármegye határozatát. Lásd Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Bp. 1934. 49. 12 Kossuth Lajos: Levél a váci választókerület választóihoz. In: Kossuth Lajos iratai. VIII.. S. a. r. Kos suth Ferencz. Bp. 1900. 34–51. 13 Schlett István: A politikai gondolkodás története Magyarországon. II. Bp. 2010. 396–427.; Gratz G.: A dualizmus kora i. m. 50. 14 Ellenzékünk. Pesti Napló, 1867. szeptember 29.
