Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez
SAUL HERCEG, BORS ISPÁN ÉS IVÁN ÚR 806 módosított, korszerűsített formában feltámasztani.63 Jóllehet, valóban feltűnő, hogy miként a krónika szövegében találjuk: királlyá és nem királyokká választották őket (in regem electi ), ennek azonban, tekintve akár a magyar gondolko dásnak megfelelő grammatikai pontatlanságból vagy egyszerű nyelvtani hibából is eredhet, nem tulajdoníthatunk nagyobb, főként pedig ilyen konkrét értelmű jelentőséget. 64 Makk Ferenc Bors és Iván királlyá választását „egymást nyilván gyorsan követő”, azaz két külön, kis időeltéréssel lezajlott történésnek gondolta, amivel a magam részéről szintén egyetértek.65 Már részint ebből is következtethetünk rá, de feltétlenül nyomatékosítanunk kell, hogy nagy valószínűség szerint a két jelölt megválasztására nem közös akarattal, az előkelők megegyezése révén került sor, és legkevésbé sem beszélhetünk – mint Vajay vélelmezte azt – két egyenrangú és szövetséges társkirály trónra emeléséről, hanem épp ellenkezőleg, két egymással is rivalizáló, szembenálló, II. István megroggyant táborából kivált főúri frakció és azok vezetőinek szervezkedéséről, illetve hatalomátvételi kísérletéről van szó. A két önjelölt, vagy a zúgolódó urak által csupán felhasznált trónaspiráns ilyenformán nemcsak a hivatalosan dezignált utódnak, Saul hercegnek, de egymásnak is ellenfele volt talán. II. István iránti viszonyulásuk tekintetében azonban felmerülhet egy másik, az eddigi képet jelentősen árnyaló alternatíva is: lévén az szinte teljesen bizonyos, hogy a pártütés és megválasztásuk a király újbóli súlyos megbetegedése idején történt, és sokan azt hitték, nincs remény az uralkodó felépülésére, sőt legfeljebb napjai vannak hátra, így könnyen elképzelhető, hogy már tévesen halálhíre is elterjedt, és a lázadók erről a hamis információról értesülve, a riválisokat minden áron megelőzni akarván ragadtatták magukat a végzetes tettre. Bors, Iván és ismeretlen társaik pártütő mozgalma kapcsán fontos még egy körülményt kiemelnem, nevezetesen, hogy az a királyi tekintély és hatalom a 12. század eleje körül kezdődött csökkenésének és II. István trónra léptével felgyorsult hanyatlásának egyik legszembeötlőbb állomása volt. Mint arról már szóltam, ezt előzte meg néhány évvel korábban a szintúgy megdöbbentő vlagyimíri jelenet, amit akár a két trónigénylő megválasztásának előjeleként is értelmezhetünk. Én ugyancsak e folyamathoz vonhatónak vélem az 1098-ban Abaújvár mellett lezajlott eseményeket, amikor is a jelen lévő főemberek és vitézek addig példátlan, sőt elképzelhetetlen módon mind a királynak, mind az azzal szembenálló hercegnek – egyhangúlag – megtagadták az engedelmességet, mondván: ha harcolni akarnak egymással, ám tegyék, de saját maguk, ők ellenben biztosan nem fognak 63 Vajay Sz.: I. Géza i. m. 34. 64 SRH I. 444. 65 Makk F . : Megjegyzések II. Béla i. m. 36.
