Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Mák Ferenc: A megyében a hazát szeretni. A Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat története és működése
MÁK FERENC 81 időszerűnek és életrevalónak tarja, mi több, annak értelmiségi bázisát is látni véli. Az 1871-ben készült kimutatás szerint ugyanis Bács-Bodrog megyében 17 jeles – többnyire országosan is ismert – írót, 792 magasan iskolázott tanárt és tanítót, 401 papot és 167 ügyvédet tartanak számon. Mellettük többen vannak olyanok, akik elfoglalt állásuk mellett szentelhetnek csak időt az irodalom egyik-másik ágának, a földrajz- vagy a történelemtudomány művelésére. Könnyű belátni, mennyivel hatásosabb lenne ezek működése egy társulat, egy „morális testület aegise alatt”. 14 1879-re fordult az esztendő, amikor Fonyó Pál plébános, a bajai tanítóképző intézeti hittanára Keletéri álnéven három részből álló cikksorozatban foglalt állást a Bács-Bodrog megyei írói kör megalakítása mellett. Első, Legyen-e írói körünk? című írásában részletesen kifejtette: meglátása szerint a polgári osztály egyik legfőbb erénye, hogy a kitűzött társadalmi célok érdekében képes szövetkezni. A polgári társadalomban jellemző módon tömörülnek a gazdászok, az iparosok, az ügyvédek, a vállalkozók, a művészek, és a tudósok is. Az együttes erővel elért látványos sikerek adták az ötletet az írói körök létesítésére is; jó példát szolgáltatnak erre a fővárosi írói körök a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, a Történelmi Társaság, a Földrajzi és Természet-tudományi Társaság, s mellettük a vidéki irodalmi társaságok: a pozsonyi Toldy Kör, az Egri Írói Kör, az Erdélyi Írói Kör, a szegedi Dugonics Kör, hogy csak a legsikeresebbekről essék szó. Elismerte továbbá, hogy Városy Tivadaré az érdem, hogy az írói tömörülés kérdése Bács-Bodrog vármegyében nyilvánosan is megfogalmazódott. „Vajon mi haszna lenne ezen írói körnek Bácsmegyében?” – tette fel a szónoki kérdést Fonyó Pál bajai plébános. Meglátása szerint a jól szervezett írói kör – azon túlmenően, hogy az irodalom népszerűsítését szolgálná – társadalmi jelentőséggel bír, fellépéseivel, vándorgyűléseivel közönséget nevel, s minden egyes találkozás kitörölhetetlen nyomot hagy Bácsmegye íróinak és irodalomkedvelő közönségének a szívében!15 Az író tekintélyét növelné, ha érdekeit egy tekintélyes testület, „egy névvel és erkölcsi befolyással bíró írói kör” tagjaként érvényesíthetné. Az írói kör tekintélye talán a mecénások felé is egyengetné az utat.16 Tömörüljünk! adta ki hát a jelszót Fonyó Pál a Bácska lapjain közölt második cikkében, s máris az írói egyesület méltó nevét kereste. Lehetne nevezni – írta – Hiador-körnek, Tóth Körnek, vagy Szulik-egyletnek is, csak ne Bács-Bodrog 14 A Bácska szerkesztősége: Bács-Bodrog megyei laptársainkhoz. Bácska, 1878. november 28. 161. 15 Keletéri [ Fonyó Pál ] : Legyen-e írói körünk? Bácska, 1879. január 21. 17. 16 Uo. 18.
