Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 784 azóta magát papnak tartja, s bár írni-olvasni sem tud [vö. ezt a kérvény formájával! – H. P.] egy Bibliával kezében járja végig „sorsosait”. 81 Természetesen nemcsak sikertelen, hanem sikeres kérelmeket is rejt a Kalocsai Érsekség iratanyaga. A segélyek odaítélésének százalékát tekintve a nem ex-középosztálybeli kérelmezők közül kiemelkedően jól jártak azok, akik az érsekkel vagy a döntéshozókkal való „személyes kapcsolatukra” hivatkoztak (jóllehet, mint arra már utaltunk, a „kapcsolat” legtöbbször alig állt másból, mint hogy az illető főpap a községen való átutaztában néhány barátságos szót szólt a kérelmezőhöz). Ugyanez volt a helyzet azokkal, akik különféle támogatók felmutatásával akartak segélyt nyerni. A segélykérelmeket áttekintve összességében megállapítható, hogy a nem középosztálybeli folyamodók elsősorban előre nem látható eseményekre, helyzetekre hivatkozva nyerhettek támogatást: saját vagy gyermekük, esetleg eltartójuk betegsége, munkaképtelensége volt az az érv, mely a leggyakrabban megnyitotta az érsekség kasszáját. Sajátos módon azonban megállapítható, hogy e csoport esetében – csaknem minden hivatkozásnál – csak az odaítélés tényében, de nem az összegszerűségben volt differenciálás: a pozitívan megítélt kérelmekre írt egyöntetű „2 pengő postán”, illetve „2 pengő küldve” lakonikus feliratokat csak 1940-től váltotta fel előbb három, majd öt pengő. Kivételt csak három hivatkozás képezett. Az érsekség volt alkalmazottai (62 fő) közül 11 rendszeres támogatást (de nem kegydíjat) kapott,82 további 31-nek pedig 5 és 22 pengő közti alkalmi összeget utaltak ki. Náluk kevésbé számíthattak a segély két pengőnél nagyobb összegben való odaítélésére azok, akik gyermekük taníttatásához kérték a segítséget: a kérelmek mintegy felére volt kedvező a válasz, összesen 740 pengő ösz szeggel (amin belül meglehetősen nagy szórás mutatkozott). Nagyjából hasonló eredmény mutatkozott a saját tanulásukra támogatást kérőknél is (a 32 kérelmezőből 21 kapott összesen 234 pengőt, illetve egyikük 1925-ben 20 000 koronát), itt azonban egy érdekes jelenség hívja fel magára a figyelmet: lényegesen többet kaptak azok, akik középfokú tanulmányaikban előbbre tartottak. A jelenség hátterében csak részben fedezhető föl a költségek növekedése.83 A döntéshozókat bi zonnyal az érintettek kitartása is motiválta, emellett talán az is hatott, hogy a nem középosztályi kérvényezők a tanulmányaik folyamán egyre közelebb kerültek a „középosztályiságra képesítő” végzettséghez. 81 Az eset 1932-ben történt; sajnos a fejér megyei alispáni iratok 1946-os kiselejtezése miatt a közigazgatási eljárás részleteit nem sikerült kinyomozni. 82 Azt más pénzalapból – pl. az érsekuradalom Nyugdíjalapjából – folyósították. 83 Kétségkívül költségesebb volt pl. a népiskolánál a középiskola, a gimnáziumnál a főiskola – de a polgári második és hatodik osztálya között már nem ennyire világos a különbségtétel.