Századok – 2017

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)

SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN

782

Elemezésünkben elsősorban a kérelmek „vezérmotívumait” vesszük figyelembe, ettől csak akkor térünk el, ha a döntéshozó valamilyen formában – általában ceruzás aláhúzással – jelezte, hogy számára a sokadiknak említett szempont az irányadó. Ilyen azonban mindössze tucatnyi esetben fordult elő: az összes többi kérvénynél a ceruzavonás az első vagy legfeljebb első két indok feltűnő megjelölését szolgálta. 4. grafikon Megítélt átlagos pénzösszegek (pengő)

0

5

10

15

20

25

30

35

40

123456789101112131415161718

A kérésekre adott átlagos pénzösszegek

(pengő)

"Középosztálybeli"Nem "középosztálybeli"

Az idős korra való hivatkozás, mint kizárólagos vagy vezérmotívum, úgy tűnik nemigen „hatotta meg” a döntéshozókat, csakúgy, mint a gyermekszámra történő utalás; rendre csak 1–2 pengős összegeket utaltak ki, s azt sem túl nagy arányban. A volt-középosztályi kérelmezők azonban mindkét hivatkozás esetén előnyben voltak: összegszerűségében és az odaítélés gyakoriságában is valamivel nagyobb volt a számukra elküldött pénzösszeg. Eljárásukban valószínűleg az a körülmény motiválta a döntéshozókat, hogy úgy a magas életkor, mint a gyerekszám is „előre látható kockázatok” voltak, melyekre az érintettek – de inkább csak a jövőképpel és erre biztos anyagi fedezettel bíró középosztálybeliek – felkészülhettek volna, így az előállt válsághelyzetben maguk is részesnek számítottak. Megjegyzendő, hogy az egyházi pénzalapok,