Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 774 Mindenesetre feltűnő, hogy a volt középosztálybeliek nemcsak kisebb számban, de jelentősen kisebb fontosságot is tulajdonítva hivatkoztak arra, hogy személyes okok miatt nem képesek munkát vállalni. Ebben az esetben a nemek aránya azonban tökéletesen kielégítő magyarázattal szolgál: a nem ex-középosztálybeli 168 munkaképtelen közül 151 férfi volt, addig a volt középosztálybeli csoportnál kiegyenlítettebb a nemek aránya: a 88-ból 28-en nők voltak. A középosztályhoz tartozó nők munkavállalásával szembeni társadalmi elvárások ebben az időben pedig jól ismert módon teljesen mások voltak, mint az alacsonyabb társadalmi rétegekből kikerülőkkel szemben megfogalmazottak. A munkaképtelenségre való hivatkozás esetében a kérelmek – ebben hasonlítanak a betegséget és a munkanélküliséget megjelölőekre – egyben a munkakészséget is kifejezték. Általában közvetlenül szembeállították a munkavállalás szubjektív szándékát és az azt akadályozó, minden esetben objektívnek beállított körülményeket („bár szeretnék dolgozni, de...”; „minden munkát elvállaltam, de...”), vagy legalábbis utaltak erre. Az ex-középosztályi női kérelmezőknél még egy jelenségre fel kell hívni a figyelmet: náluk kivétel nélkül minden esetben szerepel a munkavállalás és az arra való alkalmatlanság mellett a származásra való hivatkozás. Ezt vagy a munkavállalási szándékkal direkt módon szembeállítva, ellenpontosan fogalmazták meg („jegyző özvegye vagyok [tehát ex-középosztálybeli – H. P.], elvállalnék minden munkát, mosást, vasalást vagy akár takarítást is, de olyan az állapotom most, hogy képtelen vagyok a legcsekélyebb fizikai erőkifejtésre is”72 ) vagy (jóval gyakrabban) csak sejteni enged ték: utóbbi esetben a döntéshozókkal való érzelmi közösség megteremtésének is egyik eszköze volt ez az előadási mód. A nem középosztályi kérelmezők esetében a gyerekszámra való hivatkozás az a kísérőérték, mely a legtöbbször feltűnik a munkaképtelenség mellett. Nagyjából hasonlóak írhatóak le a munkanélküliséget előtérbe állító kérvények estén is. Érdekes módon ebben az esetben a volt középosztálybeliekak aránya (11,95%), sőt össz-száma (74) is meghaladja a nem ex-középosztálybeliekét (68 fő, azaz 9,28%).73 A kérelmezők lakhelyeinek földrajzi szórtsága, és különösen a kor munkanélküliségre vonatkozó statisztikai adatainak hiánya, illetve megbízhatatlansága nem teszi lehetővé azt, hogy a kérelmezők száma és a szóba jöhető munkanélküliek tömege közt bármiféle összefüggést mutassunk ki. Emiatt csak egy sajátos körülmény leszögezésére szorítkozunk: az ex-középosztálybeli munkanélküli kérelmezők döntő többsége, 59 fő fiatal férfi volt, általában olyan 72 Platthyné Odorhy Teréz (Budapest) kérelme, 1938. okt. 9. 73 Arányuk az összes, saját csoportjukba tartozó kérelmezőkéhez képest még nagyobb eltérést mutat: 11,95 illetve 9,28%.
