Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 767 személy vajon képes-e egyáltalán megfogalmazni. Emellett nem mellékes szempont az sem, hogy a nem-középosztályi kérelmezők feltételezésünk szerint alapvetően egy szóbeli kultúrában mozogtak. Erre utalnak azok a kitételek is, ahol az érsekhez vagy valamelyik kanonokhoz fűződő „személyes kapcsolatukat” említik érvként – ez minden esetben személyes és általában egyszeri találkozást és nem írásbeli érintkezést fed –, illetve valamely közigazgatási szervtől vagy társadalmi notabilitástól kapott ajánlásra hivatkoznak (amit az ilyen tartalmú kérvények alapján minden esetben személyesen és szóban kértek). A „szóbeli alkotási módra”, illetve az írásbeliséghez átmenetet jelentő forrásokra – ahol a szóbeli gondolkodásmód írásos rögzítéséről beszélhetünk – nemcsak a szakirodalom,55 hanem a korabeli szociográfiák szerint is jellemző a sablonos, közis mert elemekből való építkezés. Ez a jelenség nemcsak a nem ex-középosztálybeli kérelmezők többségénél, hanem a volt közép osztálybeliek elég nagy részénél is megtapasztalható. Ugyanakkor a folyamatos ismétlésekkel való nyomatékosítás, kiemelés az általunk tanulmányozott instanciákból gyakorlatilag teljesen hiányzik, jóllehet ezt a formát a szóbeliség és az írásbeliség határhelyzetében elhelyezkedő szövegek esetében jellemzőnek tartják.56 A jelenség hátterében döntően nem az iskoláztatás, a direkt kultúraközvetítés hatását kereshetjük, 57 hanem sokkal inkább a középosztály mintáinak a követését, a középosztály írásbeliségre vonatkozó szokásainak az utánzását. Ez annyit jelentett, hogy a kérvényíró gondolatait, szóban megfogalmazott „önképét”58 , a közlési szituá ciótól és célcsoporttól (utóbbi az érsekség értelmiségi döntéshozóit takarja) befolyásoltatva másokkal, vélhetően magamagánál tanultabb, kultúrájában a célcsoporthoz közelebb álló személyekkel „egyeztette”. A nem ex-közép osztálybeli kérelmek többsége (is) inkább tűnik írásban megfogalmazott, eleve írásnak szánt gondolatmenet eredményének, mint „megfagyott”, írásban rögzített élőszónak; sokukra ráillik Gadamer megállapítása: „olyan értelmi és formai igény nyel lépnek fel, mely nem illeti meg a szavak tovaszálló hangjait”.59 Ez újólag nyomatékosan utal a külső befolyásoltság tényére. 55 Ong, W. J.: The Presence i. m. 56 A kérelmek alapján nem igazolható az az írásos kultúrákkal kapcsolatos gyakori állítás sem, hogy az írott szöveg viszonylagosan függetlenedik megalkotásának és befogadásának adott társadalmi és pszichológiai környezetétől. Paul Ricoeur: Hermeneutics and the Human Sciences. Cambridge 1981. 139–140. 57 Ortutay Gyula 1962-es előadásában, illetve tanulmányában erre utal. Lásd Ortutay Gy.: Az iskolai nevelés i. m. 58 Marcel Mauss: Szociológia és antropológia. Bp. 2000. 59 Hans-Georg Gadamer: Hang és nyelv. In: A szép aktualitása. Szerk. Hans-Georg Gadamer. Bp. 1981. 169–187.
