Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 762 amely valószínűsíti, hogy az érintettek a „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma ” lelkiállapotában éltek; azaz a mindennapok már-már elviselhetetlen és leküzdhetetlen gondjai mellett sem erejük, sem kedvük nem maradt a rövidebb-hosszabb távú jövőre gondolni. Ezt a magyarázatot ugyanakkor némiképp kétségessé teszi az, hogy a segély nem azonnali, hanem egy bizonyos „átfutási idő” utáni elnyerésében reménykedhettek.45 Könnyen lehet, hogy sokaknál lé tezett valamiféle „túlélési stratégia”, de azt nem akarták a döntéshozók elé tárni; a segítség várhatóan nagyon csekély összege – alkalmi segély esetén öt pengőnél többet elvétve küldtek – sem igazán motiválhatta a kérvényezőket terveik, vágyaik leírására. Ennek ugyanakkor ellentmond, hogy a legtöbb folyamodvány meglehetős „műgonddal” készült, szemlátomást alaposan megszerkesztett levél volt. Legvalószínűbbnek ezért az tűnik, hogy – az alacsony összeget is figyelembe véve – a kérvényezők nem gondolhatták úgy, hogy az esetleges „jövőkép” leírása a döntést meghozókra bármilyen hatással lehet, vagyis a jövőkép hiánya sokkal inkább arról árulkodik, hogy a segélyt várók mit gondoltak a segélyt kiutalók vagy megtagadók gondolkodásáról, nem pedig arról, hogy mit tartottak saját jövőjükről vagy jövőtlenségükről. Ha lehet, a jövőkép hiányánál is feltűnőbb a nem ex-középosztálybeli kérvényezők múltjára vonatkozó információk szegényessége. Az ilyen jellegű adatok java része, a válsághelyzet kialakulásának folyamata sokkal inkább a környezettanulmányokból derül ki, semmint magukból a kérvényekből.46 Környezettanulmányt elsősorban olyan esetekben vetettek fel, amikor nem alkalmi, hanem vagy egyszeri, de nagyobb összegű segélyről volt szó (például elemi kár, a család házának leégése esetén), vagy rendszeres segélyezést kértek (például taníttatásnál). A környezettanulmányok kitöltőit csak az esetek körülbelül felében sikerült azonosítani: Baján az ott megtelepült szegénygondozó nővérek közül kerültek ki a környezetet leírók, Kalocsán egyházközségi szociális kisegítők vették fel az íveket, a falvakban pedig a plébániákon létrehozott szegényügyi munkaközösségek tagjai, zömmel nők vizsgálták a rászorulókat. Az, hogy az érintettek múltjáról alig közölnek értékelhető adatokat, annál is furcsább, mert a környezettanulmányok általában formanyomtatványra készültek, s 34 kérdőpontból nyolc vonatkozott valamilyen formában az érintettek múltbeli viszonyaira (régebbi anyagi körülményeik, 45 A segélykérelem beérkezése és a feladóvényeken talált postai bélyeg dátuma között általában 5–20 napnyi különbség volt, de találtunk majdnem két hónapos átfutási időt is. 46 Sajnos, amennyire a kérvényekre írt megjegyzésekből kideríthető, a felvett környezettanulmányoknak csak egy része maradt fenn az Érseki Levéltárban. Egy részüket bizonyíthatóan továbbküldték a segélyezésre elsősorban kötelezett közigazgatási szerveknek vagy az illetékes püspökségnek, plébániának, más részüket – az említett széljegyzetekből kikövetkeztethetően elsősorban a kedvezőtlen kicsengésűeket – pedig kiselejtezték.
