Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 760 nemcsak stílusuk, hanem helyesírásuk, írásképük alapján is. 41 Ez a hipotézis azonban csak részben volt igazolható. Több kérvény esetében ugyanis világosan megállapítható az „idegenkezűség”: éppen tucatnyit géppel írtak, más esetekben a göcsörtös, vagy éppen iskolás aláírás különbözött a viszonylag gyakorlottabb kézre valló szövegtől (számuk csaknem ugyannyi – kilenc – volt, mint a legépelteké). Ezekben az esetekben azonban a szöveg leírójának, valamint „szerzőjének” a személye is erősen kétséges lehet. Utólag ugyanis rekonstruálhatatlan, hogy az istanciázó és a szöveget írásba foglaló személy milyen szerepben és mértékben vett részt a szöveg megalkotásában; az utóbbi elfogadta-e az „íródeák” szerepét, vagy saját értékrendjét, gondolatait, esetleg vágyait is belevitte-e az alkotás – nyilvánvalóan közös – folyamatába. A közösségi alkotás problematikája sok más, sőt talán a legtöbb nem volt középosztálybeli kérvénynél is felmerül. Az írásos kérvényezés, de általában az írásbeliség is sokszor annyira idegen volt az érintettek hétköznapi kultúrájától, hogy gyanítható: a végső formába öntés előtt vagy közben kikérhették környezetük véleményét, tanácsait, ami kétségkívül torzította a bennük szereplő önképek „őszinteségét”. Hasonló közösségi alkotásmód talán az ex-középosztályi kérvényezőknél is létezett, de ennek ellentmond – vagy inkább ellentmondani látszik – a középrétegek kiilleszkedett egyéneivel és családjaival szemben támasztott igény a szemérmességre, helyzetük lehetőség szerinti eltitkolására (ez a követelmény sokszor nemcsak a korábban velük egy csoportba tartozók részéről nyilvánult meg, hanem a többi, a középosztályt soha meg nem járt szegény részéről is). A nem ex-középosztálybeli kérvényekben feltűnő, és mindenképpen említésre méltó az alázatra, sőt megalázkodásra, hajbókolásra való utalások gyakorisága. Különösen elgondolkodtató az a körülmény is, hogy ezeknek a kérvények csaknem mindegyike jól strukturált, az alázat, hódolat kifejeződésének megvan a maga helye: keretes szerkezetben, az írásmű elején és végén találhatóak az erre történő utalások (akár csak a volt-középosztályi kérvényekben a megszólítás és az előlegezett köszönetnyilvánítás és/vagy elbúcsúzás). Aligha járunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk: ezeknek a leveleknek az írói maguk is meg voltak győződve arról, hogy a társadalmi számkivetettség (a kérelmezőé) és a csúcshelyzet (a döntéshozóé) különbségének erős színekkel való érzékeltetése helyénvaló, sőt szükséges, vagy éppen elengedhetetlen a segély elnyeréséhez, az arról 41 MNL PML IV. 408. b.; MNL BAZML VI. 603.; MNL PML Szentendre Megyei Város Polgármesterének Általános közigazgatási iratai (K 373); MNL PML Nagykőrös Mezőváros Polgármesterének Általános közigazgatási iratai (V.276.c.); MNL BAZML Sátoraljaújhely Mezőváros Polgármesteri hivatalának Általános közigazgatási iratai (V.72.b.)
