Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 757 A kérelmek stílussajátosságai A két csoport kérelmeinek megfogalmazása, írásstílusa – nem meglepő módon – mindenek előtt különbségeket mutat, azonosságokat csak néhány esetben lehet felfedezni. A legjellemzőbb közös motívum a kétségbeesés („végső kétségbeesés”, „minden remény elfogyta”) manifesztálása, illetve az „utolsó reményre” vagy „utolsó menedékre”, „mentsvárra” való hivatkozás. A döntéshozó(k) befolyásolásának a szándékán kívül számos esetben ennek valós tartalmat tulajdoníthatunk: részben ugyanis a kérelmezők maguk utalnak rá, részben pedig a (sajnos kisszámú) környezettanulmányból derül ki, hogy sokszor az összes lehetséges eszközt kimerítve fordultak az érsekséghez segítségért.36 A kétségbeesés, kilátástalanság megélése, helyesebben bemutatása tekintetében viszont már jól megfogható különbséget mutat fel a két csoport. A kiilleszkedett, elszegényedett, magukra maradt ex-középosztálybeliek a „nincs tovább” motívumát elsősorban történetük elbeszélésével, a tönkremenésük és/vagy a segítség megszerzésére tett kísérleteik eredménytelenségének részletes leírásával igyekeztek érzékeltetni. A másik csoport ezzel szemben inkább saját érzéseinek „feljajdulás”, „exclamatioszerű” hangsúlyozásával próbálta a segély odaítélőjének döntését befolyásolni. Mindkét típus esetében gyakoriak voltak a halmozott jelzős szerkezetek. Ám míg az egykori középosztálybeliek inkább a külső körülmények elviselhetetlenségét igyekeztek nyomatékosítani, a középosztályi múlttal nem rendelkező csoport esetében gyakoribb volt a személyes elem, az érzések kidomborítása – e kérdésben azonban az eltérés talán némiképp kevésbé szembeszökő, mint más területeken. Csaknem minden érzelmi elemet tartalmazó kérvény esetében így vagy úgy tetten érhető a kérelmezőnek az a szándéka, hogy közte és a majdani elbíráló között valamiféle érzelmi kapcsolatot, „hidat” építsen ki. Ennek eszközei azonban, amint azt az imént jeleztük, karakteresen eltérőek: az ex-középosztálybeli kérvények inkább a rokonszenvet, a szimpátiát és ezen keresztül valamiféle együttérzést, a szó teljes értelmében vett rokonszenvet céloztak meg, míg a másik csoport esetében mindössze a szánalom felkeltése volt a világos cél. 37 A nem ex-középosztálybeliek kérvényei stílusukban határozott kettősséget mutatnak. Megjelenik bennük az élőbeszéd hagyománya, mely olykor a koldusénekek furcsa képzavarait és a korabeli befogadó számára is gyakorta inadekvát 36 A kérelmek és a környezettanulmányok tartalmát igyekeztünk összevetni, de ez nem mindig sikerült: néhány környezettanulmány mellől ui. hiányzott az eredeti kérvény. 37 Kövér György naplóírásról szóló tanulmányában is utal az író és a célközönség közti „paktum” létrehozásának szükségességére. Kövér György: Én-azonosság az ego-dokumentumokban. Napló, önélet írás, levelezés. Soproni Szemle 65. (2011) 219–240. Lásd még Philippe Lejeune: Önéletírás, élettörté net, napló. Válogatott tanulmányok. Szerk. Z. Varga Zoltán. Bp. 2003.
