Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Mák Ferenc: A megyében a hazát szeretni. A Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat története és működése
MÁK FERENC 77 földön ismertek, oly népesek szoktak lenni, hogy olyankor naponta három-négyezer kocsi is megfordul a városban. Fridrik Tamás Bács-Bodrogh vármegye rövid leírása, földrajzi alapfogalmakkal (1885) című könyvében úgy vélte, Zombor a Fényes Elek által is felsorolt mérhetetlen gazdagságnak köszönhette, hogy 1802-ben a vármegyei törvénykezésnek és közigazgatásnak a központja lett. A városi és megyei közhivatalok mellett királyi törvényszék, járásbíróság, tanfelügyelőség, közjegyzőség, kincstári jószágigazgatóság, adófelügyelőség, adó- és illetékhivatal, szolgabíróság, megyei gazdasági egyesület és a Ferenc-csatorna igazgatósága működött a falai között. Pénzintézetei, a takarékpénztár és a kereskedelmi és iparbank azt bizonyítják, hogy „kereskedése virágzó állapotban van”.4 1885-ben, amikor a számvetése készült, Zombor lako sainak száma 24 693 volt, kik közül legtöbb a római katolikus 12 932, ezután a görög-keleti vallású 10 567, a többi különféle felekezethez tartozott.5 Káich Katalin Zombor művelődéstörténetéből című tanulmányában azonban szigorú bírálója volt a város – és a vármegye – jólétet sugárzó valóságának. ő úgy vélte, a vagyonos kereskedők, a közigazgatásban jelentős hivatalt vállaló 500–1000 holdas birtokkal rendelkező tisztségviselők, és a melléjük szegődött értelmiségiek történelmük során mindvégig makacsul ragaszkodtak a birtokos gazdálkodás kínálta gazdasági életkörülményekhez, az iparban és az iparosításban a már megteremtett jólétnek és a kényelemnek a nem kívánt kockázatát látták. Ez a magatartás és meggyőződés a városban egészen az első világháborúig sikeresen akadályozta meg a modernizációs törekvések térnyerését, „ezért maradt minden hangoskodás és vita ellenére is a szabad királyi város és a megyeszékhely érdemi fejlődésben állandó jelleggel a provincializmus korlátai között”.6 Káich Katalin szerint ebben kell keresni a magyarázatát annak, hogy a 19. század második felében, főleg a kiegyezést követő évtizedekben – a nemzeti újjászületés idején – Zomborban nem voltak meg az intézményes és a szellemi feltételei a kitűzött célok megvalósításának. „A megyeszékhely sohasem volt annyira magyar jellegű, hogy egy esetleges Bács-Bodrog megyei magyar művelődési központ legyen, amely színvonalban megközelíthette volna a magyarországi vidéki kultúrközpontok bármelyikét.” Az általános műveltséget megalapozó 4 [Fridrik Tamás]: Bács-Bodrogh vármegye rövid leírása, földrajzi alapfogalmakkal. Népiskola III. osztálya tanulói számára. Negyedik kiadás. Írta Fridrik Tamás tanító Adán. Nyomatott Litteczky és Társánál. Nagy-Károly 1885. 8–9. 5 Uo. 10. 6 Káich Katalin: Zombor művelődéstörténetéből II. Létünk (2004) 3–4. sz. 120.
