Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 752 magyarázat hitelességét, hogy Kalocsán az igazi megugrás a kérelmezők számában 1935-ben következik be, amikor a válság hatásai Magyarországon lényegesen enyhültek, és 1941-ig évente csak csekély csökkenést, vagy inkább ingadozást mutattak. Az 1941 utáni – nem mellesleg: a területgyarapodás hatását egyáltalán nem mutató – radikális csökkenés oka valószínűleg a hadigondozás, s vele együtt más szociális ellátási formák fokozott kiépítésében kereshető. Ennek hatása kettős volt: egyfelől a potenciális kérelmezők ezen új ellátási formák révén a korábbinál magasabb szintű és főként kiszámíthatóbb ellátáshoz jutottak, másfelől a közvélemény a korábbinál kevésbé „tolerálta” a kérelmezést, hiszen annak közigazgatási útja-módja időközben kiépült. A szegénységgel kapcsolatos előítéletek és hangulatok lassú változása főleg az alacsony példányszámú, kis olvasótáborral bíró, és emiatt is az árnyalt fogalmazásra kevésbé figyelő helyi sajtó híreiben, tudósításaiban érhető tetten; előidéző okai között pedig 1942-től az általános, immár a középosztályt is elérő közellátási nehézségek és relatív elszegényedés is egyre inkább szerepet játszott. Valószínűleg valamivel közelebb visz a kérelemszám 1930-as évek eleji megugrásának megértéséhez, ha figyelembe vesszük, hogy ekkoriban az egy-egy községre eső igénylők száma megszaporodott, és evvel párhuzamosan településenként a segélyezésre fordítható – főleg egy-egy segélyezendőre eső – összegek lényegesen csökkentek.28 A folyamatot a községek bevételeinek fogyása mellett gyorsította, hogy 1935–1936 után a válság enyhültének dacára az ínségmunkák rendszerét belügyminiszteri utasításra fenntartották ugyan, de a karitatív segélyezést, melyet már korábban sem szívesen végeztek, a legtöbb településén igyekeztek felszámolni, vagy a társadalom öntevékenységére hagyni. 29 Megkockáztathatjuk azt a kijelentést is, hogy a felsőbb fórumokhoz való folyamodásnak voltak más, nem gazdasági természetű okai is, melyeknek hatását azonban csaknem lehetetlen körülhatárolni. Így például utólag nehezen lehet eldönteni, hogy az első világháború frontjainak pszichikuma mennyiben játszott ebben közre. A kiszolgáltatottság, vele párhuzamosan pedig a folyamatos és az egyéni akarattól és igényektől független uniformizált kiszolgálás megélése, az tudniillik, hogy a lövészárkok katonája minden életszükségletét egy működőképes, mindenki számára nyilvánvalóan létező, még a bakák előtt is ismert névvel bíró szervezettől kapta, melynek kiléte homályban maradt a katonák előtt, akik 28 A jelenség a községek költségvetéseiből és zárszámadásaiból ezekben az években elég világosan látható. MNL PML IV. 408. b. 32.486/1940. Községi szegényügyi kiadások vizsgálata. 29 Az egyházközségek esetén ilyen adatok nem állnak a rendelkezésre, de sejthető, hogy azok a családok, akik az állami adót és a törvényhatósági, illetve községi pótadót sem tudták kifizetni – evvel vagyontárgyaik elárverezését is kockáztatva –, aligha voltak képesek és hajlandóak a korábbinál több, vagy akár csak ugyanannyi adománnyal szolgálni.
