Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
MOLNÁR PÉTER 735 megjelölésére a legegyszerűbb – és így legkézenfekvőbb – latin szavakat használták (aquae calidae , silvae / silva , venandi / venationis causa , palatia , lapides / edificia lapidea, renovare , edificare ). Deér József szerint a névtelen jegyző „szerzői fantáziájában” „önálló történeti elbeszéléssé” álltak össze Óbuda adottságai Attila vélt sírjával és saját kora ottani királyi palotájával, ám – e hely és Etzelburg egy német informátortól szóban átvett azonosítása mellett – (csak?) a Vita mintája nyomán sikerült neki mindezt „irodalmi anyaggá alakítania”.105 Nos, a névtelen jegyző gestája egyéb részeiben a tűrhető fogalmazás és az olykor lebilincselő cselekményfűzés elég példájával szolgál ahhoz, hogy valószínűnek tarthassuk: az imént idézett egyszerű szavak könnyen eszébe juthattak. Mint azt korábbi filológusok, mindenekelőtt Marczali Henrik és Győry János feltárták, Anonymus olykor valóban átvett egyes kifejezéseket, sőt egész passzusokat más szerzőktől, de e kölcsönzések jórészt éppen avval hívják fel magukra a figyelmet, hogy választékosabbak a névtelen jegyző egyéb megfogalmazásainál.106 Valamely korábbi szöveget egy szerző ugyanis azért aknáz ki, hogy azzal munkáját megkönnyítse: azt a választékos stílus mintájaként hasznosítja, a mű egészének vagy egy adott részének struktúráját követve, valamint igényesebb nyelvtani szerkezetek és ritkább szavak átvételével. Ha Anonymusnak valóban a rendelkezésére állt a Vita Karoli Magni , akkor nehéz megmagyarázni, hogy onnan miért csak a legegyszerűbb szavakat emelte át saját művébe, mellőzve például az „elbozótosodott” palota választékosan megrajzolt képét (helyette jóval földhözragadtabb módon fejezi ki a romosodást) vagy a Szűz Mária-titulus emelkedettebb megfogalmazását. A két szöveg közti közvetlen kapcsolatot feltételezve az is sajátos megoldásnak tűnik, hogy a Vitá ba beillesztett hamis Nagy Károly-kiváltságlevél összefüggő narratívájával szemben a névtelen jegyző gestájának több Óbudáról szóló részébe szórta (volna) szét a „készen kapott” anyagot. 105 Uo. 411. 106 Marczali Henrik: Béla király jegyzője. Kútfői tanulmány. Egyetemes Philologiai Közlöny 1. (1877) 357–371. A szerző az Anonymus által átvett szöveghelyek közül a legtöbbet a Historia de praeliis Alexandri Magniban találta meg. Lásd uo. 360–364., különösen 362. E mű egy elvi szintű erkölcsi követ keztetést megfogalmazó hosszabb részlete quidam philosophus forrásmegjelöléssel szerepel Anonymus nál: SRH I. 44. 7–12. sor. A névtelen jegyző által egyedül megnevezett forrás, a Dares Phrygius neve alatt fennmaradt szöveg nyomai a gestá ban lásd Győry J.: P. mester i. m. 13–14. Az itt felsorolt szövegpárhuzamok között akad olyan is (a két mű prológusának már Cornides Dániel által jelzett passzusai), ahol Anonymus a forrásul használt szöveget igényesebb formába öntötte. A Dares Phrygius neve alatt fennmaradt szöveg (uo. 13.): [...] optimum ego duxi [...] vere et simpliciter scripta [...] et legentes cognoscere possent quomodo res gestae essent. Vö. SRH I. 33. 26–28. sor: Optimum ergo duxi, ut vere et simpliciter tibi scriberem, quod legentes possint agnoscere, quomodo res geste essent. Mindez arra is rávilágít, hogy középkori szerzőtársaihoz hasonlóan általában Anonymus sem egyes szavakat emel át forrásaiból, hanem rövidebb-hosszabb részleteket. Magukban álló szavakat akkor vesz át, ha azok különlegesek, és így sajátos terminológia alkotórészévé válhatnak. Lásd például a ductor „Da res”-ból merített használatáról Győry J.: P. mester i. m. 13.
