Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 728 külön; a róluk szóló részt – Domanovszky Sándor nyomán – „függeléknek” nevezte, elejtett megjegyzései alapján pedig e rész szerzőjének Ákos mestert tartotta.64 Ezen a területen a hun történetet Györffy Györggyel ellentétben – számos filológiai és tartalmi érv alapján – Kézainak tulajdonító Horváth János is követte vitapartnere szóhasználatát, a szolgálónépekről írt „függeléket” ugyanakkor Simon mester művének tartotta.65 Újabban – számunkra nem túl meggyőző módon – Veszprémy László kívánta összeegyeztetni Györffy György e felvetését Szűcs Jenő megoldásával. A szerző szerint „nem zárható ki”, hogy „a Lech-mezei vereséghez kapcsolódó elbeszélésben említett hétmagyar kapcsán jutott [Kézai] eszébe a francia elmélet”.66 Ez az elképzelés azonban egymást kizáró elméleteket próbál meg egyetlen – nem túl valószínű – hipotézisben közös nevezőre hozni. Kézai a korábbi gestá (k)ban nyilván olvasta a „gyászmagyarok” történetét, ám saját művében nem említette azok szomorú sorsát. Csákó Judit – Alberik furcsa magyarországi adatainak rendszeres áttekintése során – körültekintően vetette össze Szűcs Jenő és Györffy György imént ismertetett érveit, ám végül tartózkodott attól, hogy vitájukban állást foglaljon. 67 Szűcs Jenő gondolatához visszatérve: ha a francia ciszterci vetítette rá a számára otthonról ismert elképzelést a champagne-i kolostoráig zavarosan eljutó magyar adatokra, akkor hol is várhatjuk, hogy Alberik jelezze: ismeri a hadi szolgálat alóli kibújást szolgaságra vetéssel büntető felfogást? Nyilván leginkább Nagy Károly történetének elbeszélésénél. Alberik elég jól ismeri a Descripti ót, an nak a Pszeudo-Turpinus idézetek közé vegyített részleteiből kirajzolódik a szöveg cselekményének lényege; a ciszterci kompilátor forrásaként mindegyik esetben Bazoches-i Guidót jelöli meg – az utóbbi keresztneve mögött ennek az 1203-ban elhunyt châlons-i kanonoknak a Chronosgraphiá ja húzódik meg. 68 A Descriptio a számunkra fontos elméletet alátámasztó adatát azonban Alberik nem használta, mégpedig azért, mert az Guido kompilációjában sem szerepel.69 A troisfontaines-i 64 Györffy Gy.: Krónikáink i. m. 166–167., 172. 65 Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 341., 343., 374–380. Lásd a tanulmány bevezetését (I. közlemény). 66 Veszprémy L.: Árpád-kori i. m. 216. 67 Csákó Judit: A középkori magyar történeti hagyomány mesés elemei Albericus Trium Fontium krónikájának tükrében. Fons 19. (2012) 450–454. 68 Chronica Albrici i. m. (ad annum 802 ) 721. 5–36. sor; ( ad annum 803 ) 722. 8–37. és 40–49. sor); (ad annum 871 ) 740. 22–27. sor. 69 Bazoches-i Guidóról lásd Françoise Gasparri: Gui de Bazoches. In: Dictionnaire des lettres françaises. Le Moyen Age i. m. 582–583.; Cristian Bratu: Gui of Bazoches. In: Encyclopedia of the Medieval Chronicle i. m. 741. A Chronosgraphiának mindmáig nincs teljes nyomtatott kiadása (csak a saját ko ráról összeállított rész jelent meg). A mű négy fennmaradt példánya közül magam az online hozzáférhető következő, a szerző nevét nem említő, de teljes kéziratot használtam: Párizs, Bibliothèque nationale de France ms. lat. 4998 (XIV), f. 35ra -64 vb ( Liber apologie contra maledicos vel cronosgraphie, id est excerpta vel abbreuiationes diuersarum hystoriarum). A mű polemikus első három könyve és egy földrajzi
