Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Slachta Krisztina: Megfigyelt szabadság. A keletnémet és a magyar állambiztonsági szervek együttműködése a Kádár-kori Magyarországon 1956–1990 (Bánkuti Gábor)
705 TÖRTÉNETI IRODALOM inkább eltérő érdekeivel összefüggésben több, olykor egymástól függetlennek tűnő tényező kölcsönhatása nyomán. A történet javarészt – de nem kizárólag – a keletnémet és a magyar állambiztonság iratainak tükrében jelenik meg. Értelmezésükhöz a szerző a téma forrásadottságának bemutatása közben az állambiztonsági iratok forrásértékén töprengve több jelentési szintet értelmez. A sorra vett forráskritikai szempontok következetes érvényesítése a kötet egyik erénye. A téma iránt érdeklődő olvasót 23 oldal terjedelmű historiográfiai bevezetés igazítja el. Az Állambiztonsági kutatások a német történetírásban cím alá rendezett fejezet önmagában is példás teljesítmény: a vonatkozó szakirodalom bemutatásán túl a téma kutatástörténeti, irodalmi, dokumentum- és játékfilmes, a kiállításoktól és múzeumoktól a szelektív nosztalgia retró-produktumaiig terjed a minden elemében reflektált tabló. Slachta olyan otthonosan mozog ebben a közegben, hogy eközben magától értetődően tisztázza a magyarországi és a keletnémet állambiztonsági iratok eltérő kutatási feltételeinek és lehetőségeinek kérdését. A német gyakorlat újra és újra felmerülő – egyébként teljesen oktalan és imprudens – hazai abszolutizálása így történeti szempontból lesz figyelmen kívül hagyható. A jelenlegi különbségek oka ugyanis a legkevésbé sem misztikus. Mindez a keletnémet állambiztonság eltérő szervezeti felépítéséből (önálló minisztérium, kompakt iratállománnyal), és a rendszerváltás eltérő jellegéből, lefolyásából (a két Németország egyesülése, a nyugatnémet szolgálatok vették át a Stasi feladatköreit) fakad. A szerző által fölépített rendszert egy, az NDK számára a változó kül- és belpolitikai fejlemények mellett is konstans probléma lendíti és tartja mozgásban a rendszerösszeomlásig: a keletnémet államból való elmenekülés jelensége. Az 1949-re megszilárduló megosztottság nyomán nekilendülő nyugati irányú belnémet migráció következményeként a két Németország közötti határ lezárásáig, 1952-ig már több mint másfél millióan hagyták el Kelet-Németország területét. Az ezt követő években leginkább Nyugat-Berlinen keresztül további százezrek távoztak az országból. A folyamat csúcspontján, 1953-ban 331 000 fő kelt útra, 1958-tól kezdve a kényszer-szövetkezetesítés programja eszkalált újabb hullámot, a parasztság nagyarányú elvándorlását kiváltva. 1961-re az elvándorlás (ekkorra 2,7 millió fő, a korabeli népesség körülbelül 15%-a) az NDK fennmaradásának demográfiai és gazdasági alapját veszélyeztette. (Táblázat részletezi a kivándorlás dinamikáját éves bontásban és a határátlépés módja szerint csoportosítva.) A Németország megosztásával kezdődő folyamat nem zárult le a berlini fal felépítésével. Új migrációs útvonalként azok a „baráti” országok kerültek előtérbe, amelyek valamelyik „nyugati” országgal – ide értve Jugoszláviát is – közös határral rendelkeztek. Az új helyzetre az NDK vezetése ambiciózus tervvel reagált. A Berlinben felhúzott falat (ami valójában Nyugat-Berlint kerítette be, s melynek őrtornyaiból a golyószórók kelet felé néztek) a Fekete-tengerig tervezte meghosszabbítani. A „Meghosszabbított fal” – ez a munka Monika Tantzschertől, a téma jeles kutatójától átvett kulcsfogalma – rendszerének kiépítése a Stasi hatáskörébe tartozott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Stasi az NDK más országból való elhagyásának megakadályozására a már meglévő általános jellegű, azaz a kémelhárításhoz tartozó, „klasszikus” hírszerzési feladatokat ellátó operatív csoport mellett Csehszlovákiában, Magyarországon és Bulgáriában külön szakosodott csoportot hozott létre, kizárólag a keletnémet turisták, valamint az országban életvitelszerűen tartózkodó NDK állampolgárok ellenőrzésére, megfigyelésére, disszidálásuk megakadályozására. Egészen odáig, hogy a disz szidálási szándékot – és a Stasi logikája szerint lényegében minden helyváltoztatás erre irányult – már a gondolat születésének pillanatában tetten érje. A világ lakosságszámhoz viszonyított legnagyobb állományával dolgozó titkosszolgálata e küldetést elsőrendű feladatának
