Századok – 2017
2017 / 3. szám - KRÓNIKA - Kádár Zsófia: Sokoldalú szolgálattevők. Kora újkori testvérületek Közép-Európában – Multifunktionale Dienstleister Frühneuzeitliche Bruderschaften in Zentraleuropa. Konferenciabeszámoló. Salzburg, 2017. február 23–25.
KÁDÁR ZSÓFIA 683 visszatérő problémára: a forráshiány nehézségeire is. A társulatok differenciálása és típusokba sorolása tekintetében a vagylagos kategorizálás mellett alternatív tipizálást is javasolt, tekintettel az intézmények sokrétű szerepvállalására. Peter Herschét idézve megkérdőjelezte: vajon a barokk társulatokat a modernizáció, illetve a konfesszionalizáció eszközeinek tekinthetjük-e, és ez az értelmezési keret megfelelő-e a testvérületek tevékenységének megismeréséhez. A kutatás alapján a barokk kori társulatokat kettős arculatú intézményekként jellemezte: amellett, hogy egyes személyeknek önszerveződési formái voltak, a Max Weber-i értelemben vett társadalmi fegyelmezés eszközeivé is váltak. A további vizsgálatok ösztönzésére három szempontot javasolt. 1. A társulatok (mint közösségek) eszmeisége nyilvánult meg a korabeli körmenetek, ünnepek, a társulati eszközök, épületek, könyvek, zene, illetve az egyéni vallásosság és imaélet területein, ezért fontos lenne a „tudati szint” vizsgálata. 2. A társulati élet a katolicizmusban a protestáns felekezetektől eltérő teológiai tartalom (az eleve elrendelés hiánya) miatt lehetett sikeresebb, mivel eszközt és teret adott a hívek kezébe az üdvösség eléréséhez. Ez a „tér”, a társulati tevékenységek megvalósulásának mikéntje is elemezhető. 3. A társulatok emocionális hatása: a szentképektől a társulati oltárokon át a testvérületek házainak és kápolnáinak belső kialakításáig elsődleges volt az egyének, a tagság érzelmi megmozgatása. Tehát helyes lenne az „érzelmi szint” feltárása is. Végezetül Holzem megállapította, hogy a barokk társulatokat – az újabb kutatásoknak hála – immáron nem kell „üres házakként” jellemeznünk. A konferencia szervezőinek – Martin Scheutz, Christine Gigler (Archiv der Erzdiözese Salzburg), Elisabeth Lobenwein és Alfred Stefan Weiß (Universität Salzburg) – köszönhetően jó hangulatú, valódi szakmai párbeszédre lehetőséget nyújtó tudományos tanácskozásnak lehettünk részesei, amely méltó környezetben, a salzburgi érseki palota előadótermében zajlott. A konferencia a barokk kori társulati élet minél több szempontú áttekintését célozta, elsősorban a Habsburg Monarchia egykori területeire koncentrálva, közép-európai kitekintéssel. Mivel a barokk kori vallásos társulati élet az utóbbi években a hazai tudományos közvéleményben is egyre nagyobb figyelmet kapott, a magyar kutatás számára is inspirálóan hathat e tudományos tanácskozás: módszertanilag követendőnek tartom a modellalkotás igényét, az egyes társulattípusok vizsgálatát, illetve a területi alapú – helyi/lokális, illetve regionális – vizsgálati kereteken való felülemelkedést. Szintén gyümölcsöző lehet a Habsburg tartományoknak a korabeli Magyarországról ismert forrásanyagnál gazdagabb, változatosabb forrásviszonyait megismerni. Fontosak lennének az összehasonlító elemzések, a társulatok egyes funkcióira koncentráló vizsgálódás. A Magyar Királyságra nézve különösen is indokolt lenne annak a kutatási iránynak a továbbvitele, hogy a „vallásos társulati forma” a római katolikus egyház mellett más felekezeti környezetben is
