Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között II. rész
A FAJVÉDŐ PÁRTTÓL A NEMZETI RADIKALIZMUSIG 668 Haraszti szerint „Zsilinszky is, Hitler is a proletárság ellen toboroz erőket, a szociális átalakulás ellen készül föl szervezeti és szellemi fegyverekkel”. 136 A kormány közeli GYOSZ igazgatója az Ady-vita után ismét megszólalt Bajcsy-Zsilinszkyvel kapcsolatban, méghozzá megint a Nyugat hasábjain. 137 Fenyő Miksa a könyv egységességét és a szerző „prédikátori meggyőződését” méltatta, megjegyezve ugyanakkor, hogy a „meggyőződésnek lendítő ereje” a programot „utópiává változtatja”. Fenyő – Szombatfalvyhoz hasonlóan – hangsúlyozta, hogy a tervezet „egy magasabb rendű, egy összefogóbb programot fog jelenteni, mint a legtöbbje azoknak a programoknak, amelyekkel jelöltjeink [...] ebbe a választási kampányba bele fognak bocsátkozni”. Szombatfalvytól eltérően azonban „kampányképes”-nek tartotta a programot, sőt – meglepő módon – elismerően szólt „tőkeellenességéről”, noha az ipart támadó és a magyarság egyedülálló képességeit fejtegető részekkel vitatkozott. Fenyő szerint a szerzőnek „szívügye a „birtokpolitika”, vagyis az az „archimedesi pont, amelyből az országot a mai viszonyokból ki tudná emelni”. Végezetül azt is javára írta, hogy „a magyar írók közösségéből senkit sem akar kizárni”. 138 Ha néhány évvel később született volna a fenti értékelés, az utolsó mondatot Németh Lászlóra való utalásként is érthetnénk. Ráadásul a Kisebbségben szerzője kétszer is papírra vetette gondolatait a nemzeti radikalizmusról. „Én ezt a pártot nemcsak a Bajcsy-Zsilinszky Endre programkönyvéből ismerem s nem csak Féja Géza irodalmi izgatásaiból” – kezdte 1934-es cikkét Németh. „Ismerem abból az időből, amikor még meg sem született, ifjúsági mozgalmakból, egy elméletileg szervezetlen, fajvédelem és kommunizmus közt hányódó tömeg kapkodásaiból. A »süvölvények« mozgalma volt ez, ahogy a marxisták mondják, a magyar narodnyikoké, akik ösztöneikhez sehogy sem találták meg a pontos fogalmazást. [...] A párt két vezetője, Zsilinszky és Féja, minden heroizmusuk ellenére két iskolapéldája a mi magyar betegségünknek. Egyikükben a középnemesi, magnakartás délibáb táncol, másikuk előtt a parasztmitológia” – tette hozzá, egyben értékelve is a párt lehetőségeit: „a nemzeti radikalizmusnak, úgy hiszem az a legnagyobb érdeme, hogy [...] helyes politikai közérzetet alakít ki.” Az író az óvatos közösségvállalást sem tagadta meg elemzésében, mivel „amint a Tanú első évfolyamát a Zsilinszky programjával 136 Haraszti Sándor: A magyar fasizmus programja. Korunk 6. (1931) 3. sz. 170–175. Vigh Károly sajtószemléjében e cikkből azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy „Haraszti Sándor a Korunk 1931. évfolyamának 2. számában az akkori idők szektás-dogmatikus nézőpontjából tekint az NRP agrárprogramjára, hiszen a kommunisták a parasztság felső rétegét osztályellenségnek tekintették.” Vigh K . : Bajcsy-Zsilinszky i. m. 125. 137 Ehhez némi odahatás is kellett: „(...) ripakodj már rá az öreg Gyosz Maxira, hogy írja meg könyvemről a régen ígért kritikát.” Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Móricz Zsigmondnak. 1931. febr. 19. RETÖRKI Archívum. 138 Az Előörs reakciója Fenyő „nem rosszindulatú” és „tárgyilagosságra törekvő” írására: A Nemzeti Radikalizmus a magyar sajtóban. Vitánk Fenyő Miksával. Előörs, 1931. április 5. 10–11.
