Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között II. rész
A FAJVÉDŐ PÁRTTÓL A NEMZETI RADIKALIZMUSIG 666 fiatalkorától egészen haláláig irtózott a „mechanikus” rendszerektől.130 1930-as párt programja szerint a cél „visszaadni az embernek a maga emberi szabadságát, méltóságát, egyéniségét, büszke szárnyait, letaszítani bitorolt trónusáról a Gépet, a gép urává avatni ismét a diadalmas szárnyas Embert”.131 (Az egyén – jóllehet, nem öncélú – ön megvalósítása, például az értelmes munka, minőségi élet klasszikus liberális igény, ami természetesen nem zárja ki a gazdasági liberalizmustól való elhatárolódást.) A program eklektikusságát a sajtóvisszhang is kiemelte. A hivatalos szociológia nevében Szombatfalvy György értékelte a könyvet a Társadalomtudomány hasábja in, dicsérve a „kivételesen rokonszenves fiatal politikus” idealizmusát és fanatizmusát. A szerző előrebocsátotta, hogy mivel „a munka a magyar fajszeretet és cselekvő hazafiság szép himnusza”, így „szinte kegyetlenség” a „szociológus szemével és kritikájával olvasni” a tervezetet. Mégis kísérletet tett erre, megállapítva, hogy „az egész program több lelkes jó szándékról tanúskodik, mint elmélyedésről”. Szombatfalvy elítélte a fasiszta és szocialista mozgalmak példájából eredeztetett „mértéktelen szervezkedés” racionalizmusát és optimizmusát, egyben sajátságosnak tartotta, hogy a radikális jelzővel a saját lelkületétől távol álló oktobristák „dicstelen” zászlója „után nyúl” a programadó. A társadalomtudós rámutatott, hogy a „fasizmus szervezeti elveit sajátságos módon keveri a szerző” a „magyar tradícionalizmussal” és „éppen így hánykolódik a centralizmus és az autonomizmus gondolatkörei között is”. Vélhetően igen fájhatott Bajcsy-Zsilinszkynek, hogy földreformtervét bírálója mechanikus földosztásnak tekintette és nem is jósolt nagy politikai sikert az egyébként „tanulságos és kellemes olvasmány”-nak. Mint fogalmazott, „a mi politikai életünkben a programból induló pártmozgalom úgyszólván ismeretlen”, ezért „pártmozgalomra alig van kilátása” a szerzőnek, jóllehet „politikai elveit a magyar értelmiség fiatalabb nemzedékében sokan vallják vagy nézik rokonszenvvel”. 132 A 8 Órai Ujság Bajcsy-Zsilinszky mellett Budavári Lászlót tartotta az NRP vezérének, megjegyezve, hogy „a tagok a kilépett ébredőkből rekrutálódtak, akik remélik, hogy a fővárosi választásokon a fajvédő eszmének híveket tudnak 130 „Ha az állam valóban organizmus, akkor a radikális operációs tervek nem vezethetnek jó eredményre.” Zsilinszky Endre: Destruktivizmus és konzervativizmus. Budapesti Hirlap, 1912. július 27. A „mechanikus” demokráciákról és államokról vallott kései nézeteihez lásd Bajcsy-Zsilinszky, Andrew: Transsylvania. Past and future. Geneva 1944. és Uő: Die Minderheitsfrage und die innere Föderali sierung Ungarns. OSZK Kt. 28. fond. 12. (1944) 131 A mondat folytatásában nem maradnak el a jellegzetes nemzetkarakterológiai fejtegetések sem: „ebben a szentséges nagy célban találkozik a magyarság remek eredetisége, szabadságra, nagyvonalú életre termett ereje s a vágya, akarata, harci készsége egy emberibb élet után – az emberiséggel.” vitéz Bajcsy-Zsilinszky E.: Nemzeti radikalizmus i. m. 13. 132 Szombatfalvy György: V. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nemzeti radikalizmus. Társadalomtudomány 11. (1931) 5–6. sz. 290–292. A nemzeti radikalizmusról a reformkonzervatív Weis István is megemlékezett röviden, „igen érdekes és egyéni kísérletnek” minősítve az írást. Weis István: Hova? A magyar jövő útja. Bp. 1931. 6–7.
