Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között II. rész

BARTHA ÁKOS

651

Míg Bajcsy-Zsilinszky legfőbb ellenségképévé a németség vált az Előörs

időszaka alatt, támadásainak első számú hazai célpontja továbbra is Klebelsberg Kuno kultuszminiszter maradt, akinek esztelennek ítélt költekezését az általa aluldotáltnak ítélt honvédelmi tárca és a lassan haladó sportfejlesztések szemszögéből marasztalta el. Különösen haszontalannak tartotta a szerinte német szellemű és a „magyar néplélektől” idegen Collegium Hungaricumokat, illetve a „tihanyi állami csiborpatkoldaként” emlegetett limnológiai intézetet.32

A Klebelsberg által képviselt „kultúrfö

lény” és „neonacionalizmus” a „neojászizmus” stigmáját kapta Bajcsy-Zsilinszkytől, aki úgy vélte, hogy csupán a háborús nemzedéktől lehet komoly reformokat várni.

33 Immáron fellépett Szekfűvel szemben is, akit a Három nemzedék

kapcsán még 1925 novemberében is méltatott,34

de akit ekkor már megalkuvó helyezkedőnek tartott.

35

Fontos újdonság volt ugyanakkor, hogy nemcsak a pacifizmus, de a „monomániás és illúziós” revízió-kultusz ellen is fellépett, egyfajta belső revízió szükségességét hirdetve a „beteg illúziók ellen”, hasonlóan a harmincas évek népi íróinak többségéhez. Véleménye szerint erős külföldi propaganda, aktív magyar külpolitika, diplomáciai előkészítés és új magyar belpolitika is szükségeltetik ahhoz, hogy egy „érett világpolitikai helyzetben” lépni lehessen.

36

Ami a birtokpolitikát illeti, 1928 végén, háromrészesre terebélyesedő, a magyar agrárdemokrácia esélyeit latolgató sorozatának első részében már az „1920. évi szégyenletes birtokreformtörvényről” értekezett.37

Egyrészt felfigyelt arra, hogy a parasztok mozgalmai és pártjai Európa-szerte előretörtek, több helyen kormányképes erővé nőttek, másrészt viszont Magyarországnak véleménye szerint olyan agrárdemokráciára lett volna szüksége, ami nem csupán a parasztság bajait orvosolja, de képviseli „a magyarság egyetemét, a magyar nemzeti és állami gondolatot is”. Azokat pedig, akik egy elnöke, aki maga is beavatottja volt a 20-as évek elején a Ludendorffékkal folytatott tervezgetéseknek, s aki már csalódott a »legfelsőbb Hadúrban«, jól látja a bethleni politika csődjét, az ország népének nyomorúságát – de Gömbös Gyulát tartja ő is az »új embernek«, s bár gyanakszik, a nácikban remél szövetségest Bleyerék és a weimari politikusok ellen. Ugyanakkor a »labanc«, »habsburgiánus«, a német nemzetiség iránt valóban türelmet tanúsító Szekfű Gyulában látja a pángermanizmus álcás ügynökét. Általában: ha jól akarjuk érteni a kort és embereit, tudnunk kell, hogy a németellenesség nem jelenti feltétlenül a hitlerizmus iránti immunitást, ugyanakkor lehet valaki németbarát anélkül, hogy elfogadná a náci ideológiát.” Száraz György:

A

tábornok XXXII. Életünk 22. (1984) 1. sz. 49.

32 vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre:

Vergődő honvédelem. Előörs, 1928. július 1. 1–2.

33 vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre:

A

háborús nemzedék IV. Előörs, 1928. augusztus 12. 1–4.

34 vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre:

Világostól Trianonig. Szózat, 1925. november 1. 3. Továbbá Zsilinszky Endre: Szekfű Gyula könyve. Szózat, 1921. február 13. 1.

35 vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre:

A

háborús nemzedék II. Előörs, 1928. július 29. 1–3. Vö. Uő: A

háborús nemzedék III. Előörs, 1928. augusztus 5. 1–4.

36 vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre:

Revízió. Előörs, 1928. október 21. 1–3. A

népiek többsége ugyanakkor a „belső revízió” után nem teljes, hanem etnikai revíziót képzelt el, majd ezt követően egyfajta békés népi „tejtestvériséget”. Vö. Bartha Ákos:

Tojástánc a populizmusok körül: A

magyar népi mozgalom fogalmi keretei és regionális dimenziói. Múltunk 59. (2014) 4. sz. 58–105.

37 vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre:

A

magyar agrárdemokrácia. Előörs, 1928. november 25. 1.