Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova

II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA

630

Nagyszebenben 1523-ban kezdődött meg a moneta nova denárok (Mzz. 258-7) verése.70 1524-ben és 1525-ben moneta nova denárok (Mzz. 258-8, 258-35) és obolusok készültek Visegrádon is.71 1524 vége felé született meg a dön

tés arról, hogy a moneta nova verésére Pozsonyban pénzverdét állítanak fel (vö. Mzz. 258-23). II. Lajos utasította is a város elöljáróit a Várdai Pál kincstartó által odaküldött pénzverők – Pitti Miklós és Fischer Jakab – támogatására, akiknek az érdekében Werbőczy István is közbenjárt.72

A zágrábi pénzverést szintén 1524 vége felé kezdték meg (vö. Mzz. 258-9–10), de a pénzverőház a következő évben is működött.73

1524 őszén született meg az eszéki pénzverde felállításáról szóló királyi engedély is.74

Az egyes magyarországi verdék azonosítható kibocsátásait külön táblázatba foglaltuk (4. táblázat).

Az új pénzverdék üzembe helyezése következtében további szakemberekre és pénzverőszerszámokra lett szükség. A külföldi pénzverők Magyarországra hívását már többször említettük. A helyzet komolyságát mutatja, hogy II. Lajos 1524 tavaszán Bécsből hozatott szerszámokat, amelyek vámmentes beszállítását Bécs városától kérelmezte. Simon Zsolt szerint az említett kérelem összefügghet a visegrádi pénzverde felállításával, mivel arra Balassa Ferenc szintén áprilisban kapott engedélyt. Korábban Huszár Lajos a Bécs városához intézett kérést a budai pénzveréssel hozta összefüggésbe.

75

Fugger Jakab egy 1525-ös levelében arról számolt be, hogy a király és a kincstartó sokaknak kegyből, másoknak meg azért, mert tartozott nekik a király, megengedte, hogy pénzt verjenek. A magánosok ilyen – a korábbi magyar gyakorlattól Uo. 200. (Nr. 733.).; II. Lajos levele a besztercei tanácshoz az új pénz veréséről Nagyszebenben (1523. nov. 14., Pozsony), Uo. 213–214. (Nr. 791.). A nagybányai kamaraispánokhoz lásd Szász Károly: Ada

tok a nagybányai pénzverő középkori kamaragrófjairól. Numizmatikai Közlöny 54–55. (1955–1956) 35.

70 Gustav Seiwert: Beiträge zu einer Geschichte der Hermannstädter Münzkammer. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 6. (1863–1865) 171–173.; Kubinyi András:

A

nagyszebeni pénzverde 1524-ben. Numizmatikai Közlöny 56–57. (1957–1958) 20–24.

71 Huszár Lajos: A

visegrádi pénzverde a középkorban. Folia Archaeologica 18. (1966–1967) 196–

198.; Tóth Csaba:

Mints of medieval Visegrád. In: „Quasi liber et pictura”. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Studies in honour of András Kubinyi on his seventieth birthday. Szerk. Szabó Miklós – Raczky Pál – Kovács Gyöngyi. Bp. 2004. 572–573.; Ujszászi R.:

II. Lajos isme

retlen verdejegyű obulusa i. m.

72 Artur Pohl: Die Münzstätte Preßburg im Mittelalter. Südost-Forschungen 24. (1965) 91–94., 102.; Uő: II. Lajos pozsonyi pénzverése. Az

Érem 33–34. (1965) 262–265.

73 Thallóczy Lajos: Érmészeti adalék. A

zágrábi pénzverde forgalma 1525-ben. Archaeologiai Értesítő 13. (1879) 114–115.; Simon Zs.:

A

zágrábi pénzverde i. m. 448–462.

74 II. Lajos eszéki pénzverésre vonatkozó engedélye (Buda, 1524. okt. 27.). Lásd Thallóczy Lajos:

Jajcza (bánság, vár és város) története. 1450–1527. (Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria XL.) Bp. 1915. 308–309. (Nr. CCXVIII.); Huszár L.:

A

középkori magyar pénztörténet i. m. 79.

75 Thallóczy Lajos: Érmészeti adalék. Bécs városa és a magyar pénzverés. Archaeologiai Értesítő 12. (1878) 308.; Huszár L.:

A

középkori magyar pénztörténet i. m. 78.; Simon Zs.: A

zágrábi pénzverde i. m. 440.; Huszár L.: A

budai pénzverés i. m. 107.