Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA 610 A forrásokból Hermann Zsuzsanna azt a következtetést szűrte le, hogy az új pénz verésében a Fuggerek és a Thurzók jócskán megtalálták számításukat. 7 A Dunába vetett vonópad és a pénzrontás „A pénznek akkor van méltányos és megfelelő értéke, ha valamivel kevesebb aranyat vagy ezüstöt tartalmaz annál, amennyit érte vásárolni lehet, mégpedig csak annyival kevesebbet, amennyit a verdeköltségekre le kellett vonni, a verdejegynek ugyanis valamiféle méltóságot kell hozzáadnia a puszta matériához.” (Nicolaus Copernicus, 1526) 8 Nézetünk szerint Hermann Zsuzsanna az általa idézett korabeli források alapján relativizálta Szerencsés Imre alkincstartó pénzrontásban viselt felelősségét, miközben Thurzó Elek körmöci kamaraispán (és a Fuggerek) szerepét túlhangsúlyozta. Érvelésében például nem szólaltatta meg a korszak pénzverésének egyik fontos szemtanúját, Hans Dernschwamot, a Fuggerek budai alkalmazottját, aki egészen másképpen emlékszik – az általa „körmönfont, rosszindulatú öregember”-nek nevezett – Szerencsés működésére. Hasonló színben tünteti fel Szerencsést Istvánffy Miklós Kölnben 1622-ben megjelentetett munkájában (amelyet Tállyai Pál 17. századi fordításában idézünk): „Mely veszedelmes restségnek vétke Szerencsés Imrét, gazdag embert, ki zsidóból nem oly régen kereszténné lett vólt, s az kincstartóság tisztit Bornemisza után viseli vala, felette megsúlyosítá, s annak a véteknek az annakutána érdemlett büntetését, jóllehet későre, megfizeté.” Az 1525-ös év történései kapcsán pedig többek között annyit jegyez meg az általa „Kéncstartó Imrének” nevezett Szerencsésről, hogy „kit zsidóból kereszténné löttnek és Bornemisza János után kéncstartóvá tétetettnek lenni tanítánk”. 9 7 Peter Ratkoš: Die Entwertung der ungarischen Kleinmünze im Jahre 1521 und ihre Folgen in der Slowakei bis 1526. (Studia Historica Slovaca 1.) Bratislava 1963. 32.; Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 312–314.; Soós Ferenc: Magyarország kincstartói. 1340–1540. H. n. [Bp.] 1999. 63.; Uő: A középkori Magyarország gazdasági és pénzügyigazgatási tisztségviselői. Numizmatikai Közlöny 112–113. (2013–2014) 96., 98.; C. Tóth N. et al.: Magyarország világi archontológiája i. m. 134. Hans Krughoz lásd Huszár Lajos: Körmöcbányai éremvésők és emlékérmek a XVI–XVII. században. (1500–1650). Numizmatikai Közlöny 26–27. (1927–1928) 76–77.; Paulinyi Oszkár: Adatok a körmöcbányai érem vésők és emlékérmek kérdéséhez a XVI. század első feléből. Numizmatikai Közlöny 48–49. (1949– 1950) 38–39.; Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 313–314.; Huszár Lajos: Különös monogram II. Lajos denárain. Numizmatikai Közlöny 80–81. (1981–1982) 85–87. 8 Az idézet Nicolaus Copernicus: Monete cudende ratio című művéből (1526) származik. Lásd Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 316. 9 Hans Dernschwam emlékiratának kritikai kiadása: Memoriál fuggerovského faktora Jána Dernschwama o banskobystrických baniach a feudálnych rozbrojoch v mnohonárodnostnom Uhorsku pred tureckou okupáciou. In: Peter Ratkoš: Dokumenty k baníckemu povstaniu na Slovensku
