Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
607 Gyöngyössy Márton II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA Sokáig közhelyként élt gazdaságtörténet-írásunkban, hogy az 1521-es pénzrontás II. Lajos (1516–1526) alkincstartójának, Szerencsés Imrének az ötlete volt. Szerencsés – már a kortárs források által – démonizált alakja mögött szinte egy korai Jud Süss-történet körvonalai sejlenek fel, bár az események pontos rekonstruálásával, és a pénzrontás felelőseinek meghatározásával egyaránt adósak a magyar gazdaságtörténet és a magyarországi zsidóság történetének kutatói. Jelen tanulmány ennek törlesztésére tesz kísérletet. 1 Szerencsés Imre (eredeti nevén: Salomo Seneor ben Ephrajim) Spanyolországban, gazdag zsidó családban született. Bátyja, Don Abraham Seneor befolyásos volt a kasztíliai és az aragóniai királyi udvarokban, és 1492-ben családjával együtt kikeresztelkedett, míg öccse, Salomo a kivándorlást választotta. Valószínűleg Itáliába ment, és onnan jött családjával Magyarországra. Buda egyik leggazdagabb kereskedője lett, jelentékeny háza a Zsidó utcában (Judengasse) állt. 1510 körül kikeresztelkedett, elhagyta feleségét és gyermekeit, akik megkapták házát. Keresztapja Perényi Imre nádor lett; a keresztségben ezért kapta az Imre nevet, családnevét pedig Szerencsésre (Fortunatus) változtatta. Második felesége egy kolozsvári német polgár leánya, Held Anna, aki egy Györgynek keresztelt fiút szült neki. Szerencsés ekkor már II. Lajos pénzügyi tanácsadója volt, de személyének megítélésében a források megosztottak: keresztény kortársai rossz véleményével szemben egykori zsidó hittestvérei a zsidóság támogatóját látták benne, ezért nagyon kedvező képet festettek róla. Komoly itáliai kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett, miközben főurak tőkéjével üzletelt. A hazai kereskedelmi tőke képviselőjeként ugyanakkor arra törekedett, hogy az idegeneket (Fuggerek) kiszorítsa. Szalkai László váci, később egri püspök, majd esztergomi érsek emberének tartották: vélhetőleg a nagyhatalmú főpapnak és kancellárnak köszönhette alkincstartói megbízatását. A korábbi történeti szakirodalom az ő nevéhez kötötte a moneta nova (rossz minőségű ezüstpénz) bevezetését. Az 1525-ös rákosi 1 Itt szeretném felhívni a figyelmet a téma nehézségére, hiszen Lion Feuchtwanger 1925-ben megjelent regénye, a „Jud Süss” (amelyet a nácik az 1933-as berlini könyvégetéskor máglyára vetettek), valamint a regény elferdítésével készült náci propagandafilm (1940: a munkálatok Joseph Goebbels propagandaminiszter felügyelete alatt zajlottak), és általuk Joseph Süss Oppenheimer alakja, egyszer s mindenkorra félrevitte a befolyásos, emancipált zsidó pénzemberről szóló közgondolkodást. Lásd Bundula István: A teremtett zsidó. (http://magyarnarancs.hu/konyv/jud_suss_-_a_teremtett_zsido_-_egy_novella_egy_regeny_egy_film-69360, letöltés: 2016. febr. 20.)