Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
MOLNÁR PÉTER 597 A korai rendiségről írt monográfiában azonban már feltűnnek a Szűcs Jenő által említett francia párhuzamok, Gerics József azonban ezt követően így folytatja: „A vagyontalan katonaszökevények ilyen büntetése teljes összhangban volt a római jog rendelkezésével. Eszerint ui. ’a legmagasabb fokú jogvesztés az, amikor valaki polgárjogát és szabadságát veszíti el. Ez történik azokkal, akik a census alól kivonják magukat. Őket a census törvényes rendje eladatni rendeli (Gaius 1,160: Maxima est capitis deminutio, cum aliquis civitatem et libertatem amittit, quod accidit incensis, qui ex forma censuali venire iubentur).’ A római jog tehát a legsúlyosabb kapitális büntetést mondta ki a hadiszolgálat alól kibúvókra. A huntörténetben rájuk előírt halálbüntetést, rabszolgaságot és számkivetést korábban már sikerült azonosítanom a római kapitális büntetésmódokkal. Most a hadiszolgálat alóli kibúvás és a legsúlyosabb kapitális büntetés római jogi példája van előttünk, Kézai történeti alapkonstrukciójának közvetlen mintája. Simon mester tehát a római jognak a hűbéri gyakorlat által is szentesített elemét alkalmazta.”91 Máshogy megfogalmaz va: a francia forrásokban és Kézainál a vizsgált kérdésben megfigyelhető összhang véletlen egybeesés eredménye; mivel Simon mester a hadba vonulás alóli kibúvás büntetési tételeinek rendszerét a római jogból veszi, így az egyik büntetésmód, a szolgaságra vetés esetében is ez a helyzet, amelyet immár egy konkrét szöveghely is alátámaszt. Pályája végén Gerics József álláspontját e kérdésben még nyomatékosabban fogalmazta meg: „Kézai tehát a hún–magyar kommunitas [sic] szervezetét itáliai kifejezéssel kommunénak [sic] nevezve, kormányzását az ottani városállamok tisztségviselőinek elnevezése szerint rektorra és kapitányokra bízza, a szabadság elvesztését pedig kifejezetten a római jog szerint magyarázza.” 92 Az a gyanúm, hogy Gerics József ebben az esetben a jogászok csőlátásának, pontosabban ahistorikus szemléletmódjának áldozata lett. A jeles történész a Kr. u. 2. századi jogász, Gaius Institutiones einek szöveghelyét Theodor Mommsen a hatást gyakorolt Kézai gondolkodására: uo. 318–319., 322. E felvetés bírálatát a későbbiekben tervezem elvégezni. 91 Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987. 257. A szerző itt is hamarosan eljut a Kézai politikai gondolkodására gyakorolt aquileiai hatás téziséig: uo. 258. Meg kell említenünk, hogy szerzőnk Kézai-tanulmányában éppenséggel a hadi szolgálat alóli kibúvás római jogi eredetének feltételezése miatt bírálta Kardos Tibort. Uő : Adalékok i. m. 132. 28. jegyz. E bírálatára a jelen jegyzet elején idézett munkájában nem tér vissza. 92 Gerics József – Ladányi Erzsébet: A római jog hatása a krónikásra: a szabad jogállás elvesztésének oka Kézai gestájában. In: Laudatio et salutatio. Tanulmányok Farkas Gábor születésnapjára. Szerk. Csurgai Horváth József – Demeter Zsófia – Vizi László Tamás. Székesfehérvár 2004. 184–185. (az idézet az utóbbi oldalon). Érdekes, hogy ekkor a szerző mellőzte az „aquileiai szál” említését, és kizárólag a co munék Itáliájában látta Simon mester politikai gondolkodásának inspirációs forrását. Kevéssel utóbb azonban újra „a friauli-aquileiai patriarkátus államszerkezetének kiterjedt ismeretét” feltételezte Kézainál. Lásd Gerics József – Ladányi Erzsébet: A római és kánon jog [sic] alkalmazásai XIII. századi törvényeinkben. In: Memoriae tradere. Tanulmányok és írások Török József hatvanadik születésnapjára. Szerk. Füzes Ádám – Legeza László. Bp. 2006. 663.
