Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
MOLNÁR PÉTER 595 önként vállalt terheiket az egyes egyházak jószágigazgatói önkényesen felemelve foglalták írásba.85 Végül pedig a magukat nyomorukban önként szolgának eladók következnek, együtt a védelemre szorulva ilyen státust önként vállalókkal.86 E há rom jogcím mindegyike szerepelt már az előzőleg áttekintett szöveghelyen is; együttesen jelölik azokat a pontokat, melyek iránt a szerző különösen érdeklődött. Mint azt láthattuk, a szolgaságnak a katonai szolgálat alól kibúvó „gyávákról” kialakított fiktív historizáló magyarázata valóban komolyan foglalkoztatta a clermont-i bailli t, ám ez áll az egyházi birtokok jobbágyainak kérdéskörére is. A két helyen felsorolt jogcímek sora ráadásul nem csak puszta díszlet, azok nem tudálékos szószaporítás eredményeként kerültek be a műbe. A francia szerző műve e pontján a jobbágyfelszabaditás különböző formáival foglalkozik, amelyek szorítkozhatnak egyes jobbágyi terhek elengedésére is. Ez ráirányítja a figyelmét arra, hogy a clermont-i grófságban különböző státusú jobbágyok élnek, és őket eltérő jogi helyzetüknek megfelelően különböző terhek sújtják.87 Ezt látva tartja szükségesnek, hogy megal kossa e sokféle jobbágyi állapot historizáló magyarázatait. Mint az műve már felidézett végéből kiderül, a szintén jogász Kézai Simon is tisztában volt hazája függő népelemeinek zavarba ejtő sokféleségével (c. 95– 99.). 88 Az által elképzelt „hun– magyar alkotmánytan” megalkotásakor azonban csak a szabad harcosok és a szolgák dichotómiájára van szüksége. A „nemzeti” szolgaság kialakulásának szükségképpen egyedüli magyarázatát olvashatjuk ezért műve 7. fejezetében – miközben a hadba vonulástól ok nélkül tartózkodók másik két büntetésneme nála valóban csak tudálékos töltelék a lényegi mondanivalóhoz képest. A Szűcs Jenő által az 5. pontba felvett rokon „motívumot” tehát Beaumanoir és Kézai valójában gyökeresen eltérő célból és módon illesztették be itt elemzett szöveghelyeikbe. Ha a clermont-i bailli és IV. László „hű klerikusa” egymástól lényegesen el térő módon is variálta, tagadhatatlan, hogy közös témát dolgoztak fel. E téma azonban a Kézainál olvasható változathoz sokkal közelebbi formában tűnik fel a két említett chanson de geste három szövegváltozatában, mintsem Beaumanoirnál. 85 Uo. 227.: La seconde cause par laquele il est mout de sers, si est pour ce que, ou tans ça en arriere, par grant devocion mout se donnoient, aus et leur oirs et leur choses, as sains et as saintes et paoient ce qu’il avoient proposé en leur cuers. Et les redevances qu’il paoient li receveur des biens des eglises me toient en escrit et ce qu’il pouoient trere de leur connoissance, et ainsi usoient sur aus et ont tous jours puis usé plus et plus par la malice qui est creue plus en aus que mestiers ne fust, si que ce qui premieremet fut fet par cause de bonne foi et par devocion est tourné au damage et en la vilenie des oirs. 86 Uo.: La tierce maniere comment pluseur sont devenu serf, si fu par vente, si comme quant aucuns cheoit en poverte et il disoit a aucun seigneur: „Vous me donrés tant et je devenrai vosters hons de cors.” Et aucune fois le devenoient il par leur propre don pour estre garanti d’autres seigneurs ou d’aucunes haines que l’en avoit a aus. 87 Uo. 234– 235. 1452. §. 88 SRH I. 192– 194.
