Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
MOLNÁR PÉTER 591 Jean de Meun Philippe de Beaumanoir Kézai Simon 4. Az előbbi mellé segítőket rendeltek, akik járadékok, adók és földbirtokok uraként földbirtokosokká (princes terriens ) váltak. 73 4. Az utóbbi két feladat ellátásában a király segítői a legjobbak közül kiválasztott nemesek, akik a királynak engedelmeskedve végzik feladatukat. 74 4. 5. 5. A szolgák eredete: – hadifoglyok; – a szabadságukat eladók; – a király elrendelte hadba vonulást visszautasítók; – a csatából megfutók; – azok, akik magukat önként a „szenteknek” (vagyis az egyes egyházaknak) adták; – azok, akiket a nagyurak erővel alávetettek. 75 5. A közösség hadba hívó rendeletét ok nélkül nem teljesítők büntetése: – halál; – „reménytelen helyzetnek teszik ki” [Gerics J. szerint: száműzetés]; – örökös szolgaság. 76 7374 75 76 Vessük össze ezek után a Szűcs Jenő által Beaumanoir és Kézai esetében egyaránt megfigyelt öt „motívumot” a táblázatunkból kirajzolódó képpel! 1. Az emberi közösség eredendő szabadsága. 2/a. Az emberek „megsokasodása” és a hatalomátruházás mozzanatának összefüggése. A két francia szerző művében az eredendő emberi szabadság nembeli; a magántulajdon, valamint a kormányzat meghonosodása véget vet ennek az állapotnak, egyben a kényszer megjelenésével jár együtt. Romlásról van tehát szó, amelynek útját inkább kövezi ki a mindkettejük által említett bűn, mint az emberek Beaumanoir által jelzett megszaporodása. Simon mester csak egyetlen néppel – a hunokkal, avagy magyarokkal – foglalkozik, akiknek eredendő szabadságát nem szünteti meg az önkormányzó communi tas intézményesülése; pusztán technikai intézkedés ez a nép megszaporodása mi att, nem pedig a bűn következménye vagy orvossága, hiszen a közösséget megosztó bűn majd később jelenik csak meg. (Az erő alkalmazása ennek az exercitus ként létező népnek az esetén „kifelé” biztosan nem számított Kézai szerint bűnnek.) 73 Le Roman de la Rose 9624-9636. vers; Rózsaregény 9630-9641. vers 74 Beaumanoir: Coutumes i. m. II. 235.: [...] et pour ce qu’il peust le pueple garantir contre les anemis et les mauvès justiciers, il regarderent entre aus ceus qui estoient plus bel, plus fort et plus sage, et leur donnerent seignourie seur aus en tel maniere qu’il aidassent a aus tenir en pes et qu’il aideroient au roi, et seroient si sougiet por aus aidier a garantir. 75 Beaumanoir: Coutumes i. m. II. 236.: Et li serf si sont venu par mout de manieres d’aquisicions. Car li aucun sont venu par estre pris de guerre: si donnoient servitude seur aus et seur leur oirs pour raençon ou pour issir de prison; et li autre sont venu parce qu’il se vendoient, ou par povreté, ou par couvoitise d’avoir; et li autre sont venu quant li rois avoit a fere et il aloit pour combatre contre estrange gent et il commandoit que tuit cil qui pourroient armes porter li alassent aidier, et qui demourroit, il et si oir seroient de serve condicion; et li autre sont venu de ceus qui se fuioient des batailles; et li aucun sont venu de ceus qui se donnerent as sains et as saintes par devocion puis que la fois crestienne commença a venir; et li autre sont venu parce qu’il n’ont eu pouoir d’aus defendre des seigneurs qui a tort et par force les aont atrès a servitude. 76 Lásd 6. jegyz.
