Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
MOLNÁR PÉTER 585 Henri Lemaître rövid írásában megelégedett avval, hogy pontosan ismertesse Beaumanoir a Beauvais-vidék szokásjogát összefoglaló és kontextusba helyező Coutumes de Beauvaisis című (autentikus változata: Li livres des coustumes et des usages de Beauvoisins) művének azt a két megjegyzését, amelyek a szolgaság erede tét a katonai szolgálat megtagadására vezették vissza.48 Meglehet, a francia szer ző úgy gondolta, hogy témája tárgyalásának ezzel eleget tett, ám megoldása any nyiban problematikus, hogy mellőzi: Philippe de Beaumanoir e két szöveghelyén csak egyéb lehetőségek mellett említette a szolgaságra vetés e módját. Szűcs Jenő a „Spenót-vita” alkalmával – úgy tűnik – még tudott ezekről az alternatívákról, Beaumanoirt elsőként említő megfogalmazása egyébként is pontatlan: „E kétségtelenül lovagi eredetű elmélet [vagyis a Renart le Contrefait első változatában ol vasható imént felidézett történet] bekerül a jogkönyvekbe, így a legnevezetesebbe, Kézai kortársának [sic], Philippe de Beaumanoir szokásjoggyűjteményébe.”49 Szó nincs ugyanis a témánkat szóba hozó több coutumier -ről, Beaumanoir műve pedig – és ez a Kézai és a francia bailli művét állítólagosan összekötő szálak vizsgálatakor igen fontos lesz – csak minőségi, nem pedig hatástörténeti szempontból kitüntetett jelentőségű. François Olivier-Martin a magyar történész által idézett ítélete sem véletlenül ad kizárólag minőségi értékelést Beaumanoir írásáról: „Son livre [...] tra duit supérieurement, dans le domaine du droit, l’idéal de Saint Louis et du XIII e siècle français.”50 A clermont-i bailli művét, annak is mindenekelőtt a bailli tiszt ségének szentelt első fejezetet méltán állítják párhuzamba Szent Lajos király 1254-es, hagyományt teremtő reformrendeletével (Grande Ordonnance ), a király által a trónörökösnek, a későbbi III. Fülöpnek írt Intelmek kel ( Enseignements ), valamint az igazságtevő uralkodóról a szent királyhoz koldulórendi szerzők által intézett úgynevezett uralkodótükrökből kirajzolódó képpel.51 Philippe de Beaumanoir műve Clermont-ban. Vö. Gilette Tyl-Labory: Philippe de Beaumanoir. 1. Philippe de Remy, sire de Beauma noir, 2. Philippe de Beaumanoir. In: Dictionnaire des lettres françaises i. m. 1135–1137. Az apa, a költő és várúr Philippe de Remy két verses lovagregényének magyar prózafordítása a közelmúltban jelent meg. Philippe de Rémi: A csonkakezű királylány (Manekine). Jehan és Blonde. Ford. Förköli Gábor et al. (Manekine); Szabics Imre (Jehan és Blonde). Bp. 2013. Az apa és a fiú megkülönböztetéséről lásd uo. 54–56. Clermont grófja, Róbert egyébként nem Szent Lajos király öccse, hanem egyik fia volt, akinek tartományát – mivel a grófot komoly fejsérülés érte – a királyi kormányzat igazgatta. (Róbert grófnak így aligha lehetett módja arra, hogy a jogi szintézis megírására felkérje a szerzőt.) 48 Lemaître, H.: Le refus i. m. 235. Beaumanoir művének e két szöveghelyét alább elemzem. 49 Szűcs J.: Lovagság i. m. 408. A nagy Kézai-tanulmány megfogalmazása már óvatosabb, benne eltűnik a többes szám, és Beaumanoir írása már csak „a 13. századi francia jogszokásgyűjtemények egyik legnevezetesebbje”. Uő: Társadalomelmélet i. m. 430. 50 Olivier-Martin, F.: Histoire i. m. 116–117. Vö. Szűcs J.: Társadalomelmélet i. m. 521. 52. jegyz. 51 Philippe de Beaumanoir: Coutumes de Beauvaisis. Szerk. [Amadée] Salmon. (Collection des textes pour servir à l’étude et à l’enseignement de l’histoire.) Paris 1899–1900. I. 16–42. (a bailli tisztségéről szóló fejezet). A Szent Lajos számára írt koldulórendi „uralkodótükrökről” és a király által írt Intelmekről lásd elsősorban Jacques Krynen: L’empire du roi. Idées et croyances politiques en France, XIII e -XV e
