Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Deák Ágnes: Dessewffy Emil újfajta közvetítő szerepben – 1860–1861
DESSEWFFY EMIL ÚJFAJTA KÖZVETÍTŐ SZEREPBEN – 1860–1861 560 az alkotmányosság térhódítására nézve saját eredeti tervének keretei között nyereséggel végrehajtani: a februári pátens csak a nyugati tartományok egyesített parlamentjére („szűkebb birodalmi tanács”) vonatkozzon, szűkebb hatáskörrel, hogy az a tartományok saját testületeinek jogkörét ne semmisítse meg, abban a magyar korona országai ne vegyenek részt. A birodalmi ügyekre maradjon az „általános birodalmi tanács” (de csak a birodalmi pénzügyekben legyen kompetens, az országos pénzügyekben nem), a szűkebb birodalmi tanács és a magyar országgyűlés válassza tagjait a testületek által meghatározott módon, működésére az általános parlamentáris szabályok legyenek érvényesek. Dessewffy nem szól arról, hogy a két testület milyen arányban osztozzék a képviselői helyeken (de paritásról sem beszél). Ezúttal is hangsúlyozta, hogy az adótörvényhozást minősítsék az országok/tartományok belügyének, különítsék el a birodalmi és országos pénzügyeket. Ezzel egyidőben szűnjön meg az állandó birodalmi tanács. Azt mindenképpen javallotta, hogy a kormányzati felelősség elvét ne tartalmazza az irat (nem ezért, de az majd kikerül abból), mivel akkor automatikusan felerősíti a követelést külön magyar felelős kormányra, s „kész a dualizmus”.34 Dessewffy feltehetőleg riasztot ta Lónyayt és rajta keresztül Deák körét is. A Pesti Napló ban február 21-én ugyan is megjelent Lónyay cikke az ausztriai sajtóban a készülődéseket megszellőztető közleményekre hivatkozva, s az kudarcra ítéltnek minősített minden törekvést, hogy a bécsi birodalmi tanácsba képviselők küldésre akarják kötelezni a magyar politikai elitet. A közlemény ugyanakkor elhatárolja e tervtől a magyar kormányférfiakat, kiktől „ezen eszme nem kerülhetett”. Lónyay naplója tanúbizonysága szerint persze Dessewffy is helyesléséről biztosította a cikk megjelenése után. 35 Dessewffynek tehát a pátens előkészületei közepette már az volt a véleménye, hogy annak kibocsátása után a hivatalban lévő magyar konzervatívok helyzete „tarthatatlan”, le kell mondaniuk. De ők – kétségeik és a lemondást fontolgató dilemmáik ellenére – nem követték véleményét (abban azonban megegyezett álláspontjuk, hogy Vaynak nem szabad aláírásával ellátni a pátenst, mivel egy pátenst „magyar udvari kancellárnak nem szabad aláírni”).36 Február végével le -34 Szécsen levele Dessewffyhez, péntek [1861. febr. eleje], MNL OL P 90 5/e.; Dessewffy levelei Szécsenhez. Pest, 1861. febr. 11., 15., 19. (német nyelvűek) Uo. 5/d.; Dessewffy levele Vayhoz. Pest, 1861. febr. 18., lásd Emléklapok 385–388.; Apponyi hasonló véleményét lásd Apponyi levele „Theurester Freund!” megszólítással. Pest, 1861. jún. 25. MNL OL P 90 5/e.; Szécsen három levele Pesten tartózkodó elvbarátaihoz, keltezés nélkül, uo.; vö. Berzeviczy A.: Az absolutismus kora i. m. 191.; Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 257. 35 „L. M.”: „Pest, február 20.” Pesti Napló, 1861. február 21.; „Pest, 21. Febr[uár] [1]861.” Lónyay Menyhért naplója i. m. 137. 36 Vö. például Dessewffy levele Vayhoz. Pest, 1861. febr. 18.; Vay levele Szőgyényhez. Golop, 1861. febr. 18. lásd Emléklapok i. m. 388., 258.; Sennyey már 1860. december elején, az első hírekre arról, hogy Bécsben „Reichstag” lesz, kijelentette, akkor „menni” kell. Sennyey levele Dessewffyhez. Buda, 1860. dec. 6. MNL OL P 90 5/e., később: Sennyey levele Szőgyényhez. Buda, 1861. febr. 24. Lásd
