Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Szilágyi Márton: Egy nemzeti ügy: Vörösmarty temetése
EGY NEMZETI ÜGY: VÖRÖSMARTY TEMETÉSE 544 kerül nyilvánosságra és a végeredmény is ezen az úton fog közöltetni. Az Akadémia végrehajtó tanácsának tagjai: Károlyi István gróf, Deák Ferenc, Kemény Zsigmond báró tb. tag, Toldy Ferenc, az Akadémia titkára, – alulírottak közreműködésüket, valamint ezen ügyben felügyeletüket készségesen megígérték. – gróf Dessewffy Emil, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.«” 28 Dessewffy tehát nem elégedett meg a Pesten elkezdett akcióval: külön emlékeztetőben fordult Kempen rendőrminiszterhez is. Az autográf beadvány 1855. december 21-re van datálva, s Bécsben keletkezett: vagyis Dessewffy arra is vállalkozott, hogy elutazzon a birodalmi fővárosba, és közvetlenül próbáljon meg eredményt elérni. A szöveg, amely az Oberste Polizei Behörde anyagában maradt fönn, azért figyelemre méltó, mert Dessewffy itt kifejezetten két olyan érvet igyekezett találni, amelyek a már felmerült ellenvetésekre reagálnak. Az első szempont, amellyel szemben Dessewffy érvelt, a Vörösmarty képviselőségéből származó politikai terheltség állítása. Szerinte alig tizenöt ember tarthatja ezt számon, s azon pár ezer emberből, aki adakozni szeretne az özvegy és az árvák javára, alig tudja valaki, hogy Vörösmarty képviselő volt egyáltalán. S egyébként is, ebbéli ténykedése teljesen jelentőség nélküli, miközben az mindenki számára közismert, milyen zseniális költőt tisztelhettünk benne. A relatíve hosszas és tagolt érvelés arra mutat, hogy Dessewffy ismerte a pesti rendőrhatóság már emlegetett véleményét, s tisztában lehetett azzal, hogy Vörösmarty múltjából ez az esemény szolgált az egyik legerősebb érvként az engedély elutasítására. Ezért is próbálkozhatott ennek kisebbítésével és hatástalanításával: a tényt magát, Vörösmarty képviselőségét nyilván nem lehetett tagadni, az egyetlen lehetőség az volt, ha jelentéktelennek állítja be. A második érv az arra való apellálás volt, hogy a kormányzat számára hátrányos lenne, ha a Magyar Tudományos Akadémia elnökének sem engednék meg a „fagyos és száraz” gyűjtési felhívás („in einer frostigen, trockenen Anzeige”) közzétételét, miközben Bécsben mód van arra, hogy Michael von Rombach és más ismeretlen újságírók számára a lapok gyűjtést rendezhessenek, és nyilvánosan nyugtázhassák az adományokat. 29 Kempen ezek után december 28-án küldte vissza állásfoglalását a kormányzósághoz. Ebben megemlítette azt is, hogy Dessewffy Emil járt nála. Úgy vélte, hogy a nyilvános hirdetést talán nem kéne akadályozni, de a döntést egészében a kormányzósághoz utalja, csak azt köti ki, hogy értesítsék arról. A kormányzóság ezek után – utalva arra, hogy személyesen is egyeztettek – az ügyet „ad acta” tenni 28 Nagyrévi Gy.: Vörösmarty-árvák i. m. 116. Az emlékeztetőnek ez a szövege a bécsi Oberste Polizei Behörde anyagában fennmaradt iratok mellett nem található meg. 29 Österreichisches Staatsarchiv. Allgemeine Verwaltungsarchiv. Inneres Polizei. OPB Präsidium II 55 Präsidiale II. Nach Zahlen 9801 – . 9918/1855. Az iratot már ismertette Nagyrévi Gy.: Vörösmarty-ár vák i. m. 117. Vö. még Falk Miksa i. m. 309–311.
