Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Szilágyi Márton: Egy nemzeti ügy: Vörösmarty temetése
537 Szilágyi Márton EGY NEMZETI ÜGY: VÖRÖSMARTY TEMETÉSE * Vörösmarty Mihály 1855. november 18-án hunyt el.1 A költőt pesti útja alatt érte a halál, amikor gyógykezelés céljából utazott fel a városba. Ekkor ő maga nem rendelkezett otthonnal Pesten, ezért utolsó napjait előbb az Arany Sas fogadóban töltötte, s november 17-én költözött át családjával a Váci utcai Kappel-házba, s így ugyanott halt meg, ahol negyedszázaddal korábban Kisfaludy Károly. Volt, aki ebben a tényben – mint például Toldy Ferenc az alant még idézendő, november 20-i, Török Jánoshoz intézett levelében – szimbolikus tartalmat látott: hiszen eszerint két nagy magyar író, ráadásul, mondhatni, a mester és a nála is nagyobb tanítvány ugyanott halt meg, sőt, Vörösmartyt azon a napon temették, amely Kisfaludy halálának az évfordulója volt.2 Vörösmarty halálának bekövetkezte nem volt váratlan: a rá vonatkozó visszaemlékezések és egykorú leírások egyaránt beteg, megtört és reményvesztett emberként mutatták be a költőt életének utolsó időszakában. A temetésre igen hamar, már november 21-én sor került. Sokatmondóak a Vörösmarty halála után közösségi reakciók. Abból, ahogyan különböző személyek és közösségek a – kortársak szerint a legnagyobb – magyar költő eltávozására reagáltak, látványos kép bontakozik ki a „nemzeti költő” képzetének összetettségéről. Arról az image-ról, amelyet Vörösmarty még akkor is betöltött, ha saját maga nem akceptálta ennek a szerepnek a rávonatkoztatását. 3 A halálhírt az Akadémia november 19-én körlevélben adta tudtul a tagjainak. 4 Erről az éppen akkor hivatalba lépő új elnök intézkedett: éppen ekkor lett Dessewffy Emil a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki az elhunyt Teleki József helyét * A kutatáshoz nyújtott segítségéért Oross András bécsi levéltári delegátusnak tartozom köszönettel. 1 Vörösmarty pályaképének újragondolására lásd Szilágyi Márton: A „nemzeti költő” szereplehetőségei és válságai (Vörösmarty társadalmi státuszáról). In: Uő: Hagyománytörések. Tanulmányok az 1840-es évek magyar irodalmáról. Bp. 2016. 21–32. 2 A halálára vonatkozó egykorú leírásokat összegyűjtve lásd Lukácsy Sándor – Balassa László: Vörösmarty Mihály 1800–1855. Bp. 1955. 461–477. Ezek forráskritikai mérlegelésére lásd Fejős Imre: Vörösmarty arca. (Irodalomtörténeti füzetek 8.) Bp. 1956. 35–38.; Vörösmarty haláláról lásd még a következő egykorú híradásokat: Pest-Ofner Kundschafts- und Auctionsblatt. 68. Jg. Nr. 94. 1855. november 23. 1. Ez a lap élén található, értelemszerűen német nyelvű nekrológ (aláírása: W. Sz.) szintén megemlíti, hogy Vörösmarty ugyanott halt meg, ahol 25 évvel korábban Kisfaludy. Budapesti Hirlap, 1855. november 20. 2923.; Pesti Napló, 1855. november 20. 1.; Hölgyfutár, 1855. november 20. 1055. 3 Az eseményekre alapvetően lásd László József: Iratok a Vörösmarty halálával kapcsolatos események történetéhez. Irodalomtörténeti Közlemények 59. (1955) 466–473.; Nagyrévi György: A Vörösmarty-árvák javára indított gyűjtés története. Irodalomtörténet 46. (1958) 113–122. 4 A Toldy Ferenc aláírásával kibocsátott körlevelet, amelyet az akadémikusok elolvasás után kézjegyükkel láttak el, fotómásolatban közölte a következő kiállítási katalógus: Hazádnak rendületlenül. 180 éves a Szózat (A Magyar Tudományos Akadémia és Információs Központ Vörösmarty-kiállítása). Szerk. Babus Antal. H. n. [Bp.] 2016. 7.
