Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
VELKEY FERENC 535 [...] én 1 Milliót nyertem [...] a kormánytul.” 55 Amint a naplójából kiderül, Széchenyit a konzervatívok a júniusi konferenciájukra már meg sem hívták. Ő erre nem valamiféle önsajnálattal gondolt, mint akit feszít, hogy kikopott a pártéletből, hanem valami bölcs rezignációval: „Nem megyek. Nem kaptam extra meghívót. Ha meghívót kaptam volna, mindenképpen elmennék. Mert tanácskozni, okulni akarok.” 56 A progresszista kísérlet egyrészt felvillantotta egy „csaknem volt, de sosem lett” Széchenyi-párt lehetőségét, másrészt viszont oda vezetett, hogy Széchenyi (előbb) kénytelenül közeledett, de azután sokkal jobban eltávolodott a konzervatívoktól, így a Dessewffy Emillel való szövetség szálai is meggyengültek. Olyan dinamikus sokrétűségben cselekedett Széchenyi a polgári nemzeti átalakulásért, hogy az időleges elszigeteltségeiből mindig hamar ki tudott törni. És hogy ugyanolyan hatékonysággal tudott-e cselekedni a párt téren kívül, mintha belül lett volna? Erre a kérdésre Dessewffy Emil 1846. augusztus 7-én éjszaka egy csettintéssel válaszolt. „Széchenyi tudja, hogy csak velünk, csak általunk tehet valamit. Akármilyen legyen tehát szimpátiája, ő mint okos ember rég belátta, hogy csak addig, míg mi segítjük, mozdíthatja elő terveit.” – kiáltotta fölugorva egy vitahelyzetben a némileg pezsgőmámoros Emil egy éjszakai könnyed élcelődés során. Majd így folytatta: „Mihelyt elszakadunk tőle, nem viszen ki semmit.” A társaságban éppen afelől zajlott a vitatkozás, „hogy Széchenyi melyik párthoz szít inkább”, s a jelen lévő, a beszélgetést derülten figyelő Széchenyi elkomorult Dessewfy Emil szavaira Kemény Zsigmond történet-elmondása szerint: „De csak nélkületek is tehetek valamicskét, mondá sötéten Széchenyi.” Ekkor következett az a nevezetes fitty Dessewffytől: „Ennyit sem: válaszolta rá Emil, mutatóujját hüvelyken elpattintva.” Korántsem mondhatjuk, hogy egy-egy ilyen szituáció magyarázza egy-egy politikai szövetség ritmus- vagy intenzitásváltozásait. Mindenesetre ezen a debreceni Tisza-ügyi konferenciasorozaton Széchenyi sok szálat mozgatott a progresszista irányzat megalapozása érdekében. Talán éppen azért, mert eredendően érezte „beszorítottságát” a hatalom alá, és új utakat keresett. A megjegyzés és a csettintés nem eshetett jól neki: „Te ma nagyon őszinte vagy: jegyzé meg Széchenyi gúnyos mosollyal.” 57 55 Széchenyi levele Lunkányi Jánosnak 1847. márc. 20-án. A levél későbbi részében konstatálta a tényt: „Macskazenék és effélékkel nem tiszteltetém meg!” MNL OL SZCSL Lunkányi hagyaték 1. csomó: Széchenyi István levelei Lunkányi Jánoshoz 1831–1848. 1355–1356. Természetesen így nincs rajta a neve a „Conservativ tanácskozmányban részt vett t. cz. vendégek” névsorán sem. MNL OL DCSL KPvIL aláírási lista az 1847. márc. 15-i értekezletről. 56 SZIN 578. 1846. jún. 7. 57 Kemény Zsigmond naplója. Bev., s. a. r. és jegyz. Benkő Samu. [H. n.] 1974. 135–136. A napló több részletében is igazolja, hogy Széchenyi ekkor csendesen, de nagy hangsúllyal építette bázisát, már kimondottan a „progresszista” címke köré. Uo. 123., 126–127., 129–131. Jellemző módon debreceni
