Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Völgyesi Orsolya: Gróf Dessewffy Emil az 1843–44. évi országgyűlésen
GRÓF DESSEWFFY EMIL AZ 1843–44. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN 502 törvényhozásnál ugy hazánkban azon főakadályoknak egyike, mellyek miatt törvényhozásunk föladásának tökéletesen megfelelni nem képes.” 12 Eötvös az utasítások hátrányát többek között abban látta, hogy ezek megléte miatt nem az abszolút, hanem csak a relatív többség hoz törvényt, a követek pedig nem az ország, csak az őket megválasztó municipiumok érdekeit képviselik. Sokan választják ugyan a követeket, de valójában csak kevesen vesznek részt ténylegesen az utasítások kidolgozásában, továbbá az ingadozó, változó utasítások miatt nem érvényesülhet a kellő következetesség a törvényhozói munkában. Eötvös ugyanakkor elismerte, a népszuverenitás eszméje elméletben, amennyiben népen a nemességet értjük, soha szélesebb értelemben nem alkalmaztatott, mint nálunk, ahol minden egyes küldőnek közvetlen befolyása van a törvényhozásra. A gyakorlatban azonban mindez nem érvényesül: nem ugyanazok vesznek részt ugyanis a követutasítások kidolgozásában, mint akik a választásban, hiszen azt egy jóval szűkebb (10–12 táblabíróból álló), nem választott testület készíti el. Majd így zárta beszédét: „Oda jutottunk utasitásaink által, hogy hazánkban, hol minden ember szabadon kimondhatja meggyőződését, a’ törvényhozónak tulajdon nézetének, személyes meggyőződésének lenni nem szabad! Úgy alkottuk a’ törvényhozó testet, hogy körében minden megye, minden város feltalálja képviselőjét, csak a’ haza, csak az ország nem, melly reá jövőjét bizta. Oda vezettük törvényhozásunkat, hogy tetteiben a’ következetesség szerencsés véletlenné vált, hogy nemzeti életünk egyes lépéseit senki előre ki nem számolhatja; ’s mind ezen bajoknak legfőbb ’s némikép egyetlen okát én az utasitásokban látom.” 13 A vita további menetét, bár abba a hivatalos jegyzőkönyv szerint többen is bekapcsolódtak – mint például gróf Andrássy György, báró Majthényi Antal, gróf Széchen Antal, gróf Cziráky János –, alapvetően Eötvös és majd Dessewffy Emil álláspontja szabta meg, a későbbi felszólalók pedig saját pozíciójukat hozzájuk viszonyítva határozták meg. Lukács Móric az Augsburger Allgemeine Zeitung számára készített összefoglalójában a vita lényegét alapvetően a két főszereplő markánsan eltérő véleményének bemutatásával exponálta, a gróf első megszólalását pedig a következőképpen vezette fel: „Az utasítási jog mellett mint mondtam, leghevesebben küzdött gróf Dessewffy Emil, a ki már ismeretes volt ugyan mint az ország legszellemesebb és legnagyobb tudományú politikai íróinak egyike, de mint szónok a főrendiházban, hol egykor néhai testvére, Aurél, annyira kitűnt, ez ülésben lépett fel először és beszéde elején elnézést is kért.”14 A felsőtábla ülései ről készült hivatalos napló szerint Dessewffy tisztelt barátomnak nevezte a bárót 12 Uo. 92. 13 Uo. 93. 14 Lukács Móricz munkái. Összegyűjt. Gyulai Pál. II. Buda–Pest 1894. 245., a vita ismertetését lásd uo. 244–246.
