Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Vaderna Gábor: Dessewffyek. A konzervativizmus három útja
DESSEWFFYEK. A KONZERVATIVIZMUS HÁROM ÚTJA 492 Kossuth Lajossal vitatkozik, akkor nagyon hasonló alapról érvel, mint apjának híres Taglalat a: a nagybirtokra azért van szükség, mert a „fekvő birtok” jelen ti azt az alapot, mely megvédi a nemzetet a szélsőségektől.40 Az a momentum azonban, hogy ezt az érdemarisztokrácia koncepciójával kapcsolja össze (a nemesség egykori érdemeiért nyerte el birtokait, így azok elidegeníthetetlenek tőle), némi hangsúlyeltolódást is jelent. Dessewffy Józsefnél ugyanis az érdem nem pusztán a szerzésre koncentrálódott, hanem magától értetődően jelentett olyan morális felelősséget is, ahol a hazafias kötelességek elvetése ezeknek az érdemeknek a visszavonásával is járhat.41 Azáltal, hogy az 1840-es évek konzer vatívjai a birtokosokat érintő morális kötelességek helyett immár a radikálisok törekvéseinek mindent felforgató immoralitásával érvelnek, magától értetődőnek veszik, hogy a szerzés során tanúsított erénydús magatartás öröklődik az utódok helyzetében. Ez persze részben taktikai elem, a negatív érvelés ugyanakkor – nyilván az anarchiától való félelem súlya alatt – elfedte, hogy nincs mit kezdeni a birtokot tulajdonló, ám arra érdemtelen nemesekkel. A Dózsa György történeti megítélése vagy az inszurrekció nem is olyan régi eseményeinek értékelése körüli viták (az ellenzékiek sokszor sarkos értelmezései) éppen ezt a dilemmát élezték ki és tették transzparenssé. 42 A morális érvkészlet paradoxona: a felmerülő kérdéseket (a nemesi adózás, a kötelező örökváltság) a legitimitás oldaláról lehetett a leginkább megragadni, ám erről az oldalról, a pozitív jog oldaláról vajmi keveset lehetett mondani a rendi tradíció hagyományos erénykészletéről. Ezt a változási folyamatot persze nem feltétlenül csak a magyar politikai viták, a vitafelek stratégiájának kontextusában érdemes vizsgálni. E váltás ugyanis szorosan összefügg azzal is, hogy a hivatalt vállaló főrangúak immár a Sonnenfels nevével fémjelzett kameralista államigazgatásba épültek be, mely egyre távolabb került a vármegyei szerkezetre épülő rendi politikától. Ismeretes, hogy Sonnenfels – Montesquieuhöz hasonlóan – a leghatékonyabb államformának a monarchiát tartotta, s úgy gondolta, hogy a nemességnek komoly felelőssége van az állam irányításában, a katonáskodás mellett a kereskedelem előmozdítása vagy a kultúra 40 Gr. Dessewffy Aurél: Nyilatkozat és igazolás. Világ, 1841. november 24. 411–414. A vita elemzésére lásd Dénes I. Z.: Közüggyé emelt i. m. 40–43. 41 Például arról a veszélyről, sőt megállítandó folyamatról, hogy az arisztokrácia kakokráciává válik (ti. ’elzüllik’) lásd Desewffy J.: A’ „Hitel” czímű munka’ Taglalatja i. m. 190.; Comes J. Desewffy: Votum se paratum i. m. 32. §. 42 A kérdéshez lásd Kulin Ferenc: Hódíthatatlan szellem. Dózsa György és a parasztháború reformkori megítéléséről. Bp. 1982.; Szilágyi Márton: Kisfaludy Sándor és az 1809-es inszurrekció emlékezete az 1840-es években. In: Uő: Hagyománytörések. Tanulmányok az 1840-es évek magyar irodalmáról. Bp. 2016. 201–214.; Szilágyi Márton: A Dózsa kép az 1840-es évek magyar irodalmában. In: Uő: Hagyo mánytörések i. m. 215–224.
