Századok – 2017
2017 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gyenesei József (szerk.): Hátországban – Kecskemét az I. világháború idején (Fóris Ákos)
TÖRTÉNETI IRODALOM 459 A kötet utolsó írásában Szabó Bence a világháború időbeli határait kitágítva a román megszállás történetét mutatja be. A szerző a megszállás kérdését három szempont alapján tekinti át. Szabó leghangsúlyosabb kérdése, hogy milyen atrocitásokkal és károkkal járt a román megszállás Kecskemét és környéke számára. Ezen kívül vizsgálatának előterébe kerül a városvezetés – elsősorban a közellátás megszervezésére irányuló – tevékenysége a megszállás idején, illetve a szerző betekintést enged abba is, hogy a román katonai jelenlét alatt, illetve a román csapatok kivonulásakor miként kezd kiépülni az ellenforradalmi rendszer. Üdvözlendő, hogy a Nagy Háború értelmezési határait kitágítva a kötetben a román megszállás időszaka is taglalásra került, mégis hiányt érezhet az olvasó, hiszen a nép- és tanácsköztársaság időszaka kimaradt a műből. Ennek bemutatása különösen indokolt lett volna az utolsó tanulmány tükrében, hiszen az igazolási eljárások, a fehér különítményesek atrocitásai, a városban felszínre törő antiszemitizmus, illetve maga a román megszállás ténye is szorosan összefügg az ezeket megelőző Tanácsköztársaság történetével. A kötet tanulmányai teljes mértékben Kecskemét városnak a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárban található iratanyagára, elsősorban Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának elnöki irataira (IV. 1910. a) és Kecskemét Város Törvényhatósági Bizottságának közgyűlési jegyzőkönyveire (IV. 1903. a) épülnek. Miközben tagadhatatlan, hogy a kötet a források feltárása terén úttörő munkát végzett, hiszen eddig fel nem dolgozott levéltári anyagokat használt fel, a kutatást érdemes lett volna más közgyűjtemények anyagára is kiterjeszteni. Habár az idézett dokumentumok (kérelmek, levelek) bepillantást engednek a város társadalmának életébe, a feldolgozott forrásanyagból adódóan a kötet lapjain elsősorban a város, mint intézmény működése tárul fel. Kecskemét történelmének ilyen irányú feldolgozása nemcsak abban nyilvánul meg, hogy — a felhasznált forrásokból következően is — a világháború helyi eseményei és nehézségei mint hivatali problémák, teendők jelennek meg a tanulmányokban, hanem abban is, hogy a szerzők általában azonosulnak a város tisztségviselőinek, hivatalnokainak nézőpontjával. Ez az egyébként elfogadható szemléletmód azonban a kötetben két módon is hátrányos befolyást gyakorolt a történészi munkafolyamatra. Egyrészt a szerzők nem mindig kezelték megfelelő forráskritikával a feldolgozott iratok információit. Így például tényként jelenik meg az a háborús pszichózis által szült állítás, miszerint „a mögöttes országrészekben államellenes érzelmű egyének a katonákat öncsonkításra csábították, e célra szöveti elhalást okozó maró savakat adtak nekik” (49.). Másrészt az elbeszélők nem mindig reflektálnak kritikailag a forrásokból átszűrődő narratív toposzokra, mint például arra sem, hogyan jelennek meg a korabeli magyar nacionalizmus elemei az idézett forrásokban (406.). A kötetben publikált tanulmányok elsősorban helytörténeti műveknek tekinthetők, így lehetőségeik behatároltabbak. A szerzők célja minden tanulmányban elsősorban az volt, hogy minél több adatot felhasználva készítsék el témájuk részletgazdag áttekintését, de e mellől gyakran elmaradt az ismertetett adatok mélyebb elemzése. Másrészt az országos történések, folyamatok megemlítésén felül nem került tágabb történeti kontextusba Kecskemét első világháborús múltja. Így nem tudjuk meg, hogy a Kecskeméten az első világháború során
