Századok – 2017
2017 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Enikő Buzási – Géza Pálffy: Augsburg – Wien – München – Innsbruck. Die frühesten Darstellungen der Stephanskrone und die Entstehung der Exemplare des Ehrenspiegels des Hauses Österreich (Németh S. Katalin)
TÖRTÉNETI IRODALOM 452 ábrázolás időpontját. A korona ma ismert első hiteles ábrázolásának felkutatása azért is elkerülhetetlen volt, mert a Fugger családi krónikával való vélt összefüggése alapján a legendaképzésre- és befogadásra hajlamos szélesebb közönség éppen ennek alapján tételezte fel, hogy a magyar Szent Korona a 15. században a Fugger bankárcsalád tulajdonában volt, továbbá az interneten már olyan feltételezés is terjed, hogy a müncheni koronakép közepén nem a Pantokrator, hanem Szűz Mária a gyermekkel látható. A bizonyítatlan internetes hivatkozás (http://martelyman.blogspot.hu/2013/08/a-magyar-szent-koronank-tenyleg-valodi.html, letöltés 2015. jún. 25.) cáfolata Pálffy Géza tanulmányában is olvasható, ennek ellenére azóta ugyanott már egy újabb bejegyzés is terjeszti a megalapozatlan tévtanokat. Eszerint lehet, hogy az elzálogosított korona helyett a Fugger-bankárok egy másolatot adtak vissza Hunyadi Mátyásnak (http://martelyman.blogspot.hu/2014/04/a-szent-koronank-egyik-rejtelye.html, letöltés 2016. aug. 27.), tehát nem is az eredeti Szent Korona látható a Parlamentben. Ezek a téves feltételezések is indokolták, hogy a Lendület kutatócsoport szisztematikus kutatással feltérképezze a legkorábbi koronaábrázolások keletkezését, a korabeli másolatok sorsát, s e kutatásnak köszönhetően számos új felfedezéssel is gazdagodott a koronatörténet. A legfontosabb tisztázó bizonyítás arra vonatkozik, hogy az első koronaábrázolást megőrző vaskos kódex nem a Fugger család történeti krónikája, és szerzője sem Jakob Fugger (1516–1575), miként azt a korábbi német kutatásokkal ellentétben a magyar történetírás még a közelmúltig is feltételezte. A müncheni Bayerische Staatsbibliothekban őrzött közel 800 folió terjedelmű kézirat ugyanis nem a Fugger család történetét örökítette meg, hanem a Fuggerek megbízásából a Habsburg uralkodóház több évszázados krónikáját tartalmazza. Jakob Fugger szerepe a Fundatoré volt, a krónika szerzője pedig egy augsburgi történetíró, Clemens Jäger (1500 k. – 1561). Pálffy Géza kutatásai részletesen feltárják a rendhagyó pályafutású, cipészinasból történetíróvá avanzsált szerző életét, rendkívül termékeny történetírói munkásságát. Clemens Jäger nevéhez számtalan történeti jellegű kézirat fűződik, kezdve az 1544-ben készült Chronik der Weberzunft tól, de minden kétséget kizáróan a leghatalmasabb teljesítmény – és a magyar történetírás számára a legkiemelkedőbb forrás – a Habsburgdinasztia történetét megörökítő Ehrenspiegel des Hauses Österreich, amelynek két kötete több száz miniatúrát, csata- és városképet, uralkodóportrét, tájábrázolást és több ezerre becsült címerrajzot tartalmaz. A Habsburg-ház történetének leírása pedig egy olyan autodidakta történész, Jäger tollából származik, aki semmiképpen nem tartozott a kiemelkedő európai humanista történetírók sorába és még a humanisták „anyanyelvének” számító latin nyelvet sem sajátította el. Mindennek fényében még érdekesebb, miként került a magyar történelem Jäger érdeklődésének középpontjába, és hogyan jutott ahhoz a lehetőséghez, hogy a magyar koronát hiteles ábrázolással megörökítse. A Lendület kutatócsoport alapos koronakutatásait a szerencse is segítette, így került a kutatók kezébe a bécsi nemzeti könyvtárban 2013 novemberében az a kézirat, amelyben az augsburgi „Clement Jeger” a bécsi udvarhoz folyamodott, hogy a koronáról egy olyan hiteles ábrázoláshoz juthasson, amelyről már Bonfininél olvasott. Bonfini Rerum Ungaricarum decades tres című monumentális művének három dekádja már 1543-ban megjelent Baselben, azonban a latinul nem tudó Jäger a két évvel később ugyancsak
