Századok – 2017
2017 / 2. szám - KRITIKA - Ignácz Károly: A korrektívumok és jelöltajánlás kérdése a Horthy-korszak választási rendszerében. Hozzászólás Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella című közleményéhez
A KORREKTÍVUMOK ÉS JELÖLTAJÁNLÁS KÉRDÉSE A HORTHY-KORSZAK VÁLASZTÁSI RENDSZERÉBEN 444 Elsőként érdemes rögzíteni azt, hogy a választójogi korrektívum kategóriája – amely Hollósi definíciója szerint „a népakarat kifejeződését korlátozó, azt módosító, általában jogi eszközök gyűjtőfogalma” (1489. 44. lábjegyzet) – eddig sem volt ismeretlen a Horthy-korszak kutatói előtt. Sőt, Hubai László a sokat idézett 1998-as tanulmányában pont azokat a törvényi eszközöket mutatta be, amelyek „segítették a hatalmon lévő politikai erőket a hatalom megtartásában”, így korlátozták és torzították a szabad politikai akaratnyilvánítást.1 Katalógusában szere pelt a választójogosultak körének korlátozása, a nyílt szavazás, az egyhangú szavazás, a választókerületek egyenlőtlen beosztása, a mandátumallokációs rendszer megváltoztatása, a szavazatok mandátumértékének eltérései, az ajánlási küszöbök és a választási kaució. Erre építve Hubai egy másik tanulmányában átfogóan mutatta be a választási rendszer, és benne – a korabeli szóhasználatot átvéve – a korrektívumok szerepét a Horthy-korszak politikai rendszerében.2 Hubai mód szerét követve pedig magam írtam a korrektívumok széles körű alkalmazásáról a fővárosi parlamenti és törvényhatósági választásokon, azaz „a hatalom eszközeiről a választói akarat korrigálására”. 3 A Horthy-korszak politikarendszerét átfogóan elemző szerzők, mint Püski Levente vagy Boros Zsuzsanna könyvei szintén foglalkoztak a választási rendszerbe épített korlátozásokkal.4 Ráadásul mindkét munka foglalkozik az 1936–1938 kö zötti történésekkel, amikor a titkosság bevezetéséhez kapcsolódva a korrektívumok „uralták” a választási reformról szóló közbeszédet, és amelyekbe a konzervatív politikusok mind a választójogon belüli korlátozásokat, mind a parlamenttel szemben más alkotmányos intézmények (kormányzó, felsőház) megerősítését beleértették. 5 1 Hubai László: Választók és választói jog Magyarországon (1920–1947). Társadalmi Szemle 53. (1998) 7. sz. 104–117., 106. 2 Uő: Parlamenti választások és a politikai rendszer a Horthy-korszakban. In: Mérlegen a XX. szá zadi magyar történelem – értelmezések és értékelések. Szerk. Püski Levente – Valuch Tibor. Debrecen 2002. 89–106. 3 Ignácz Károly: A hatalom eszközei a választói akarat „korrigálására”. A törvényhatósági választási rendszer elvei és gyakorlata Budapesten a Horthy-korszakban. Múltunk, 50. (2005) 1. sz. 210– 237.; Uő: Budapest választ. Parlamenti és törvényhatósági választások a fővárosban, 1920–1945. Bp. 2013. 83–112. 4 Püski Levente: A Horthy-rendszer (1919–1945). Bp. 2006. 97–117.; Boros Zsuzsanna – Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867–1944). Parlament, pártok, választások. 2. kiadás. Bp. 2008. 235–251. 5 Püski L.: A Horthy-rendszer i. m. 108.; Boros Zs.: Parlamentarizmus Magyarországon i. m. 238. – Főleg Püski munkája esetében érthetetlen, hogy ha abból egyébként Hollósi vesz át adatokat, akkor a témája szempontjából fontos leírásra miért nem hivatkozik.
