Századok – 2017

2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között. I. rész

355 Bartha Ákos

A FAJVÉDŐ PÁRTTÓL A NEMZETI RADIKALIZMUSIG

Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között

* I. rész

A Fajvédő Párt színeiben induló Bajcsy-Zsilinszky Endre 1926 végén sikertelenül próbálta megtartani 1922-ben még kormánypártiként megszerzett derecskei mandátumát, majd 1927 novemberében – anyagi okok miatt – az eredmény ellen indított petícióját is kénytelen volt visszavonni.1

Ugyanebben az időszakban egykori lapja, a Szózat

is megszűnt, a kampány során szerzett tüdőcsúcshurutját

2

hónapokon át kényszerült kezeltetni, év végén pedig a Magyar Országos Véderő Egylet éléről is távozott. A fajvédő politikus parlamentből történő kibukását – annak összes vonzatával együtt – az életút egyik fontos, eddig kevés figyelemben részesült „sorseseményének” tartom.3

A személyes életút viszontagságainak hátterében a nagypolitika átrendeződése, a radikális jobboldali csoportok térvesztése és a Bethlen István miniszterelnök neve által fémjelzett, a nemzetközi elvárásoknak sokkal inkább megfelelő konzervatív-liberális vonal megerősödése állt. S bár az 1922 és 1926 közti évekkel ellentétben 1926 és 1931 között Bajcsy-Zsilinszkynek nem volt lehetősége az országházban képviselni nézeteit, ebben az időszakban vált propagandistából karakteres politikussá.4

Innen magyarázható * A

kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Posztdoktori Kutatói Programja támogatta. Befogadó intézmény: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet.

1 Vö. Ruszoly József:

Derecske és Tarpa: Bajcsy-Zsilinszky Endre választási küzdelmeinek történeté

hez 1. Napjaink 25. (1986) 7. sz. 22–25.; Bartha Ákos:

Fajvédelem vidéken:

Bajcsy-Zsilinszky End

re derecskei mandátuma (1922–1926). In: Vidéktörténet 1. Életvilágok és társadalmi gyakorlatok a 18–20. században. Szerk. Csikós Gábor et al. Bp. 2017. 189–228.

2 Vigh Károly:

Bajcsy-Zsilinszky Endre 1886–1944. A

küldetéses ember. Bp. 1992. 84–85.

3 Az új kezdetet mint „sorseseményt” értelmezi Tengelyi László: Élettörténet és sorsesemény. Bp. 1998. 194–203. Vö. „Minden sorsesemény olyan új és kezdetben teljességgel önidegen

értelmet szül, amelyet önazonosságunk újólagos rögzítése révén igyekszünk – több-kevesebb sikerrel – megragadni és ismét csak a magunkévá tenni

.” [Kiemelések az eredetiben – B. Á.] Uo. 199. 4 Gyurgyák János:

Magyar fajvédők. Bp. 2012. 131.