Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
TóTH-BARBALIcS VERONIKA 353 tervekben azonban a választás a főnemességre, illetve a nagybirtokosokra korlátozódott volna, Tisza Kálmán 1883-ban született törvényjavaslata pedig elzárkózott még ettől is. A törvényhatóságok által választott tagok mellett hiába léptek fel a képviselőházi ellenzéki pártok és a főrendiházi ellenzék egyes tagjai, a megyei és városi törvényhatósági közgyűlések választottjai csak 1926-tól nyertek bebocsátást törvényhozóként a felsőházba.151 A főrendiház szervezetét módosító 1885. évi törvény a kormány és a főrendiházi többség közötti kompromisszum eredményeként a régi tagság számára lehetőséget adott arra, hogy a reform következtében kiesésre ítélt főrendek közül egyszeri alkalommal ötven tagot válasszon. A kormány ezt az eredeti szándékával ellentétes választást képes volt saját érdekeinek megfelelően alakítani, a választott tagok túlnyomó részben a kormány politikáját támogató, gyakran ahhoz pályájuk során képviselőként vagy főispánként is kötődő személyek voltak.152 A választás ennélfogva legalább is részben ellen súlyozta a kormány számára a kinevezhető tagok létszámának a törvényjavaslat főrendiházi elfogadtatása érdekében végrehajtott csökkentését. A választott tagok kiválasztásában azonban nemcsak politikai szempontok érvényesültek, a választás lehetőséget kínált arra is, hogy a főrendiház munkaképessége szempontjából fontos, vagy családjuk vagy saját tevékenységük miatt elismerésre méltó főrendek megőrizzék tagságukat. A választott tagok főrendiházi alelnök, jegyző, háznagy körében tagságon belüli létszámukhoz képest felülreprezentáltak voltak, és egy főrendiházi elnök is kikerült körükből. A választott tagoknak a név szerinti szavazásokon való részvételét vizsgálva kiderült, hogy az egyházpolitikai reformjavaslatok országgyűlési tárgyalásakor mutattak arányaiban a legnagyobb részvételt. A választott tagok rekrutációjára vonatkozó vizsgálatunk eredménye ismeretében nem meglepő, hogy a szavazásokon részt vevő választott tagok között általában többségben voltak a kormányjavaslatok támogatói. A választott tagok több mint 151 A felsőházat életre hívó 1926. évi XXII. tc. ugyanakkor (szemben az 1918 előtti szabályozással) a földadó cenzust (kétezer pengő, doktori, bírói, ügyvédi mérnöki oklevéllel rendelkezők, valamint akadémikusok esetében ezer pengő) teljesítő örökletes tagokat sem részesítette automatikusan tagságban, saját soraikból feleannyi tagot választhattak a felsőházba, mint amennyit a törvényhatóságok illetve az oktatási, a tudományos intézmények és a gazdasági érdekképviseleti szervezetek. A tagok több mint 60%-a választás útján került a felsőházba. További változás volt, hogy a választás immár nem élethossziglan, hanem tíz évre szólt. Püski Levente: A magyar felsőház története. 1927– 1945. Bp. 2000. 19. 152 1885-ben a főispáni karnak ötöde maradt a főrendiház tagja örökös, választott vagy kinevezett tagként. A törvény azonban megengedte az újraválasztást.
