Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
TóTH-BARBALIcS VERONIKA 315 biztosítékot látott a megyék és saját választókerületeik képviselői közötti esetleges ellentét kiküszöbölésére.11 Taray Andor ítélőbíró 1870-ben megjelent értekezése szerint a magyar felsőház négy egyenlő létszámú alkotórészét a „főrendi követek”, a „királyi követek”, a törvényhatóságok, valamint vagyon(osok) „követeinek” csoportja képezte volna.12 Tóth Lőrinc jogtudós 1882-ben olyan felsőházat javasolt, amelyben egyenlő arányban kapnak helyet a főnemesi családok által választott arisztokraták, a kormány által kinevezett tagok, valamint a törvényhatóságok képviselői, akiket a legalább 5000 forint évi adót fizető választópolgárok köréből a felerészben virilistákból álló törvényhatósági bizottságok választanak meg.13 Taray és Tóth egyaránt azt hangoztatta, hogy a megyék sok százados po litikai gyakorlatát nem szabad a törvényhozás javára kiaknázatlanul hagyni. 14 Tóth Lőrinc a megyei küldöttek mellett hozta fel azt is, hogy életet vinnének a felsőházba, valamint ismerik az ország különböző vidékeinek viszonyait, a helyi érdekeket és a különböző társadalmi rétegek szükségleteit. 15 Az 1870-es években a kormánypárti sajtóban megjelent reformtervek többsége elutasította, hogy az állam területi (közigazgatási) egységeinek érdekei a második kamarában képviseletet nyerjenek. A törvényhatóságok felsőházi képviseletének ellenzői – ide tartozott mások mellett a nagyváradi Farkas Ödön, aki több politikai röpirat szerzője volt, Dezső Gyula és Nagy Ernő jog- és államtudósok, valamint gr. Zichy Jenő közgazdasági író, szabadelvű párti politikus – az ilyen választást a magyar nemzet szempontjából veszélyesnek tartották. Azt is hangsúlyozták, hogy a felsőház nem szerveződhet a képviselőházzal azonos módon. Ezen kívül vitatták a megyék politikai szerepének jogosultságát, óvtak a napi szenvedélyek felsőházba kerülésétől, továbbá felhívták a figyelmet a decentralizáció és a partikularizmus veszélyére. Kétségbe vonták azt is, hogy a „vidék” a felsőházi tagok érett választásához megfelelő „kultúrtársadalmi” fejlettséggel bírna. 16 11 Meczner József: Kell-e a felsőház s mily alakban? Ellenőr, 1870. április 10. 292. 12 [Taray Andor ]: Kiderítése egy parliamenti felsőház szükségének, elemi minősítésének, alkatrészei összeállításának és hatásköre korlátainak. Pest 1870. 74–96. 13 Tóth Lőrinc: A magyar felsőház reformja. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből VII./4.) Bp. 1882. 80−87. 14 [Taray A. ]: Kiderítése i. m. 93–94.; Tóth L. : A magyar felsőház reformja i. m. 69. 15 Tóth L.: A magyar felsőház reformja i. m. 84–85. 16 [Farkas Ödön ]: A felsőház reformja. Bp. é. n. [1876.] 71–73.; Dezső Gyula: A két kamara rendszer kérdése, különös tekintettel a felsőház hivatására és szervezésére. Nagykörös 1878. 36., 41.; Nagy Ernő: A felsőházi kérdéshez. Budapesti Szemle 19. (1885) 53–86., 80.; Zichy Jenő: A felsőházi törvényjavaslat. Bp. 1885. 8–9., 41–44.
