Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
311 Tóth-Barbalics Veronika A MAGYAR FŐRENDIHÁZ VÁLASZTOTT TAGJAI* A főrendiházban a választott tagság intézményét az 1885. évi VII. tc. hozta létre. A főrendiház szervezetét módosító törvény 25. §-a kimondta, hogy „élethossziglan tagjai lesznek a főrendiháznak azok, kiket a mostani [ti. a reform végrehajtása előtti] főrendiház igazolt tagjai, azon igazolt tagok közül, kik az eddig gyakorolt személyes tagsági jogot jelen törvény életbelépte után nem fogják többé gyakorolhatni, ilyenekül megválasztanak. E tagok száma az ötvenet meg nem haladhatja.” Az idézett paragrafus a törvény „Átmeneti intézkedések” fejezetében szerepelt, ugyanis a választásra egyszeri alkalommal került sor. Az 1885 májusában megválasztott félszáz személy ennélfogva fokozatosan csökkenő létszámú csoportot alkotott a tagságon belül. A választott főrendek csoportja több szempontból is vizsgálatra érdemes. A választás bevezetése ellentmondásos jelenség volt. A reformtörvény a második kamara1 korszerűsítését szolgálta, 2 az újítás célja azonban ebben a konkrét esetben a tagság korábbi összetételének konzerválása volt. A választott tagokra vonatkozó rész a törvényjavaslatban eredetileg nem szerepelt, az országgyűlési tárgyalás során került a kiegészítés a szövegbe, Tisza Kálmán miniszterelnök többek között ezzel biztosította a törvény főrendiházi megszavazását. A választott tagokra vonatkozó korábbi elképzelések és a törvényjavaslat módosulásának folyamata mellett azt is vizsgálatra érdemesnek tartom, hogy az ötven tag kiválasztására * A tanulmány A magyar főrendiház a dualizmus időszakában, különös tekintettel a ház 1885. évi reformjára és annak következményeire a magyar politikai életben című PhD értekezésem vonatkozó fejezeteinek átdolgozásával és kiegészítésével készült. Elkészítését az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok – OTKA K 112429 nyilvántartási számú, A dualizmus kori magyar országgyűlések tagjainak feltárása és társadalomtörténeti elemzése címet viselő pályázata támogatta. 1 A második kamara kifejezést modern értelmében, a felsőház szinonimájaként szerepeltetem, szemben a 19. században elterjedt szóhasználattal, amely általában az alsóházakat nevezte második, a többnyire arisztokratikus felsőházakat pedig első kamarának. 2 Nem szorul magyarázatra az, hogy ezen ősi intézmény ezen alakjában a megváltozott viszonyok között állandóan meg nem maradhat, s hogy annak is módosulnia kell. − Az 1884-dik évi szeptember hó 25-ére [! 27-ére] hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai. I–XXIV. (Az 1884-dik évi szeptember hó 25-ére [! 27-ére] hirdetett országgyűlés nyomtatványai) Bp. 1884−1887. (a to vábbiakban: KI 1884−1887.) I. Melléklet a 25. számú irományhoz (Tisza Kálmán indoklása a törvényjavaslathoz) 140.
