Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)
BORBÉLY ZOLTáN 309 prioritását tekintve Terebes visszaszerzése kiemelt helyet foglalt el György birtokügyei között. Forgách számára tehát kiváló lehetőséget biztosított a terebesi ügy, hogy megnyerje Homonnai támogatását az erdélyi hadjárathoz. Ebben Hoffmann György, a Szepesi Kamara elnöke is egyetértett vele és szintén azt ajánlotta II. Mátyásnak, hogy 20 ezer forintért kapja vissza Homonnai Terebest, az összeget pedig az erdélyi hadjáratra kell fordítani.131 Végleges megállapodás 1611 nyarán ugyan nem született Terebes adományozásáról, Homonnai György azonban aktív résztvevője volt a Báthory Gábor ellenei hadjáratnak és a kudarcnak is. Ő is azok között volt, akik a főkapitánnyal együtt kimenekültek Erdélyből, majd Moldván és Lengyelországon keresztül tértek vissza Kassára 1611 decemberében. 132 Szokoly Pétert időközben fő- és jószágvesztésre ítélték, majd 1612. április 27-én Pozsonyban kivégezték. 133 Terebes ügye csak 1613-ban nyert végleges rendezést. Első körben az országgyűlésen hoztak törvényt Homonnai György rehabilitálásáról és az 1600. évi 23. artikulus eltörléséről, valamint „a megnevezett Zokoly Péter és Bánóczy Simon követeléseivel szemben teljesen ártatlannak és hibátlannak nyilvánították, a mit Ő felsége is kegyelmesen megerősített [...]. Ennek okáért az összes karok és rendek azt kérik, hogy a császári felség még ez országgyűlés alatt méltóztassék módját találni annak, hogy a terebesi várat és fekvőjószágokat, ennek a Homonnay úrnak (mint az egész ország ítélete és határozata szerint teljesen ártatlannak, a kit az ő fekvőjószágaitól minden elégséges ok nélkül fosztottak meg) visszaadják”.134 Ekkora a vissza adás feltételeiről már régen folytak a tárgyalások Pozsonyban. Annak ellenére, hogy az országgyűlés határozata szerint teljesen jogtalanul fosztották meg Homonnait Terebestől, igen komoly feltételeket szabtak annak visszaadásáért. Homonnai 1613. május 18-án kiállított reverzálisában 200 lovas és ugyanennyi gyalogos katona fegyverben tartását vállalta minden év május első napjától október utolsó napjáig, amely haderőt az ország határain belül szabadon 131 „ut summam Viginti Millium florenorum Ma[ies]t[a]tem V[est]ra[m] ad prasentem expeditionem Transsylvanicam convertendam [...]” ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 100. Konv. 1611. július, fol. 32. r. 132 Veress Andrei: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei şi Ţarii-Românești, VIII. (1607–1613) Bucureşti 1935. 219–221. 133 Radvánszky B. : Zokoly i. m. 509–512. 134 Magyar Törvénytár III. i. m. 118.
