Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)
HOMONNAI DRUGETH (III.) GYÖRGY HŰTLENSÉGI PERE (1600–1603) 302 Az epilógus Homonnai Drugeth György tehát 1601 őszén lengyelországi emigrációba kényszerült. Ebben az időszakban egy rendkívül fontos változás történt az életében, ami nemcsak a magyarországi birtokainak visszaszerzésére, hanem élete hátralévő részére is meghatározó befolyással volt. Egy jezsuita elógium ugyanis arról számol be, hogy valamikor az 1600-as évek elején a prágai jezsuita gimnázium diákjaként áttért a katolikus hitre.101 Pontos információk sajnos eddig nem kerül tek elő arról, hogy Homonnai György mennyi ideig volt a jezsuiták növendéke és milyen motivációk vezették a felekezetváltáshoz. Jelen tanulmányban terjedelmi okok miatt nem térek ki részletesebben a századforduló időszakának nemesi konverzióira és a katolicizmus magyarországi előretörésének ezen első hullámára, de kiemelném, hogy mindezek szervesen kapcsolódnak a Habsburg Monarchia más területein lezajló hasonló folyamatokhoz. 102 Homonnai György konverziójának okai között feltételezhető egyrészt az is, hogy a katolikus hit felvétele más színben tűnteti fel az uralkodó előtt, aki Takáts Sándor szerint jó véleménnyel volt a fiatal főúrról, akinek „okos, tanult lélek lakja daliás szép testét”. 103 Homonnai későbbi tevékenységét és szinte fanatikus katoli kus hitét ismerve azonban a hitbéli meggyőződés sokkal jelentősebb tényezőnek mutatkozik. 1601 októberében – tehát a pozsonyi tárgyalás időpontjában – a krakkói jezsuiták már buzgó katolikusként említették, aki kollégium alapítását fontolgatja Homonnán, így a jezsuita oktatás mindenképpen nagy befolyást gyakorolhatott rá. 104 101 Erről egy jezsuita elógium számol be, amit idéz Molnár Antal: Homonnai jezsuita kollégium (1615–1619). In: Lehetetlen küldetés? Jezsuiták Erdélyben és Felső-Magyarországon a 16–17. században. Bp. 2009. 101–102. 102 Molnár A. : Homonnai kollégium i. m. 96–100. A tisztán hitbéli meggyőződés mellett számos példát hoz Thomas Winkelbauer az udvari karrier érdekében tett konverzióra, amihez nagyban hozzájárult a megfelelő képzettség is. A középszintű oktatásban ugyanis a jezsuiták primátusa ekkorra már egyértelművé vált. Thomas Winkelbaur: Fürst und Fürstendiener. Gundaker von Liechtenstein, ein österreichischer Aristokrat des konfessionellen Zeitalters. Wien–München 1999. 66–158. 103 Takáts S. : Nagyasszonyok i. m. 209. 104 „Rem Catholicam sustinet et promovet catholicissimus vir et nostri amantissimus, Comes Georgius Humenai, qui id maxime molitur, ot Humenae nostris Collegium erigat ac suae genti salutaria pabula inde disseminet.” Jan Wielwieczki: Dziennik spraw domu zakonnego 00. Jezuitów u św. Barbary w Krakowie od r. 1600 do r. 1608 (włącznie). Historici diarii domus professa Societatis Jesu Cracowiensis annos decem 1600–1608. Kraków, 1886. 22. Kissé meglepő ez az adat, ugyanis éppen ezzel a feljegyzéssel egy időben mondták ki rá a fej- és jószágvesztést Pozsonyban, ahonnan menekülnie kellett.
