Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)
BORBÉLY ZOLTáN 299 Nyár elejére valóságos licitálás alakult ki Szokoly és Bocskai között, amelybe az elítélt Homonnai György is beszállt, ugyanis már az év elején oltalomlevélért folyamodott az uralkodóhoz és jelezte, hogy hajlandó fizetni is birtokai visszaszerzéséért és az uralkodó kegyelméért.94 Az alkudozásnak júliusban szakadt vége, amikorra a kamara megtalálta a legjövedelmezőbb hasznosítási módot: három részre osztották a terebesi uradalmat. Az egyik harmadot adták zálogba Szokolynak 80 ezer forintért, a hivatalos dokumentum azonban csak szeptemberben kerülhetett a kezébe. 95 Emellett úgy rendelkeztek, hogy neki kell kifizetnie a Homonnai Mária nyolcezer forintnyi leánynegyedét.96 Bánóczi Simonnal is ekkor, 1602 augusztusában sikerült megállapodásra jutni, aki az egri káptalan előtt hatezer forint ellenében lemondott minden jogáról, ami a Homonnai perhez kapcsolódott. 97 Terebes tehát 1602 őszére került Szokoly Péter birtokába, nem csekély anyagi és energia befektetés árán. A perről fennmaradt igen tetemes mennyiségű forrás között sajnos egyetlen olyanra sem bukkantam, amelyből Szokoly motivációjára következtethetnék, ami az eltökéltségét magyarázná. Kortársai közül biztos, hogy ismerte Rákóczi Zsigmondot – akivel a terebesi határok ügyében konfliktusba is került –, Alaghy Ferencet, vagy a Várday uradalmat nagybátyja után átvevő Nyáry Pált, akik minden adandó lehetőséget kihasználva tetemes vagyont gyűjtöttek maguknak és a bárói méltóságra emelkedtek. A homo novus ok emel kedésének koreográfiája ugyan más és más volt, de közös bennük, hogy a vagyoni gyarapodás esetenként csak vonzata volt az egyes tisztségek betöltésével járó presztízsnek. Szokoly esetében még a törekvés sem került elő valamilyen tisztség megszerzését illetően, pedig láthatóan igen otthonosan mozgott a kamarák és a bécsi-prágai 94 ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 72. Konv. 1602. február, fol. 13–14. 95 1603. szeptember 16. Jelenleg egy 1631-ben készült másolat ismert a terebesi uradalom zálogba vételéről: MNL OL P 707 Fasc. 13. fol. 42–46. Szokolynak a következő települések jutottak: “Oppidum Therebes, nec non villas Parycz, Hardicza, Nagy Ruszka, Vechie, Ztancz in Zempleni ensis, item Chiakan, Petteo, Zinie, Kelechien, Deöd, Batiok, Alsokemencze, Rank Harlian, Syr, in Abawywariensis, item Lipocz Modra, Tysiczie, Kostelian, in Sarossiensis, necnon portionibus posessionariis in oppido Galzech, item villis portionariis, Miglez, Nag Azar, Peleiczhe, Beretheö, Albensis, Zebegniö,Dorgo, Gerenda, Kereplie,Tarnoka, Kohan, omnio in Zemplen [...]”. A birtokokat Szokoly és Basó Sára bármely nemből származó leszármazottai is örökölhették a szerződés szerint, azok hiányában pedig Basó Sára testvére, Basó Farkas (Wolffgango Baaso) lép elő örökössé. 96 Ezt azonban mégsem kellet Szokolynak kifizetnie, mivel Homonnai az uralkodói kegyelemért cserébe magára vállalta a leánynegyed kifizetését. MNL OL E 244 238. k. fol. 294v. 97 MNL OL E 244 238. k. fol. 303v 304r.
